Ilyen a ruhája

Szinte kész - szerk. közl.

 Nem akartam semmit el- vagy túlkiabálni, úgyhogy néhány hónapnyi lapítás és változó intenzitású gépírónői szakmunka után most érkezett el a nap, amikor (még mindig kissé félve, de joggal) kijelenthetem, hogy elkészült a második számú Dávid Veron - történet. Na jó, egyelőre még az olvasószerkesztő birizgálja a kéziratot, de elvileg ez az utolsó korrekciós kör (jelen pillanatig 3 változata született a kéziratnak), és miután az eddigi olvasók közül senki sem tiltakozott borzadozva, hogy ilyen minőséget nem szabad az olvasók elé bocsátani, van rá esély, hogy a(z idei!) Könyvhéttől kezdve ti is elolvashatjátok a könyvet. (Már aki elég vakmerő, hogy erre ácsingózzon!)

Ami a címet illeti: most szólok mindenkinek, hogy ne adjon olyan munkacímet egy könyvnek, ami akár végső cím is lehetne, mert az menthetetlenül rajta ragad, ahogy velünk is történt (igen, T/1-ben beszélek a könyvről és magamról, jó sok időt töltöttünk együtt, több ponton össze is nőttünk, aminek nem feltétlenül és mindig örülök). Mindez annyit tesz, hogy A türkizkék hegedű feliratot lesz érdemes majd keresni a könyvgerincen. (Helyesen vontad le a következtetést, a címadásban hagyománnyá vált a szín + hangszer szerkezet, ami ráadásul most is egy versből származik.) Én már láttam egy szemrevaló borítótervet is, abban is visszaköszönnek A fekete zongora borítójának elemei, persze ezúttal kékes árnyalatban.

Ami a történetet illeti: mértéktelenül izgulok, mennyire tetszik majd nektek, hogy ezúttal nem a klasszikus agátás szerkezetben követik egymást az események, hanem inkább kálámbós a felépítés, ha értitek, mire gondolok - szóval viszonylag gyorsan kiderül, ki is az, akire ezúttal vadásznia kell Veronnak Pesten, Füreden és Abbázián át, mindazonáltal nem ígérem, hogy halálosan unalmas lesz a nyomkövetés. De ezt úgyis ti döntitek el.

Ami a megjelenést illeti: úgy fest, ahogy közeledik a nyomdába adás ideje, úgy lehet számítani mindenféle információs csatornák megnyílására is, lesz itt hangos interjú, neten közzétett első fejezet, általam felolvasott (szintén neten közzétett) további részletek, sőt, amiatt is lehet aggódni (főleg nekem), hogy könyvbemutatóra/író-olvasó rándövúra (még nem ismerem a pontos körülményeket) is sor kerül. Ezekről én is igyekszem beszámolni, de leginkább az Agave blogját, Facebook/twitter csatornáját érdemes figyelni naprakész ezmegazokért.

Amit pedig hálásan köszönök (és ez nem ám csak amolyan udvariassági fordulat, mert ujjongtam, amennyire tőlem telik), az az, hogy szavaztatok az Agave "Év könyve 2010" felmérésén, és az eredménnyel szereztetek nekem egy igazán jó napot.
(Most már csak egy év alvás hiányzik az életemből, remélem, ezt is megszavazzátok nekem. Vagy valaki, aki ezen a téren illetékes.)

Legközelebb egy novellaszerű izével jelentkezem majd, hogy a világ rendje (legalábbis ezen a blogon) végre visszaálljon.