Ezt dógozom mostan

Néha úgy sajnálom, hogy nem kézművesszappan-főző, latte artist vagy fitneszaddikt influenszer vagyok, mert hát mennyivel látványosabban meg tudnám mutatni, mivel foglalkoztam az elmúlt hónapokban (és még fogok is, míg nyár a nyár).

Ezzel.

Szerinted ez vicces?

Vígjátékot írni nem poén.
"Bányában dolgozni, na az nem poén", mondhatnád, és persze igazad is lenne, de maradjunk egyelőre a fent jelzett téma külszíni fejtegetésénél.
Február óta dolgozom kisebb, de inkább nagyobb erőbevetéssel egy vígjáték forgatókönyvén. És - számomra legalábbis meglepő módon - a megfelelő humor megtalálása volt a munka legizzasztóbb része.

Humor ugyebár sokféle van. Az ember (én) pedig hajlamos úgy keresni a megfelelőt, hogy intuitív módon körberajzolja magának a humorok legbővebb metszetét. Mert persze azt szeretném, hogy minél többen viccesnek találják a történetemet. Még úgy is, hogy már megtanultam néhányszor: az alkalmazkodásra való megfeszített törekvés nemcsak a lehetetlen kísértése, hanem szükségszerűen bukásra is van ítélve.* (Megvannak Olcsó Poén szomszédék a Monty Pythontól? Na, nekem is megvoltak :))
Szerencsére ilyenkor jönnek az okos emberek (hála Istennek, hogy vannak, és hogy beszélnek hozzám), és szólnak, hogy mondjak le az általános tetszésről, de ne mondjak le a szubjektív humorérzékemről. Bármi lesz is.
Ezt felfogni és megvalósítani telt nagyjából fél évbe.

Ráadás öröm, hogy a saját ízlésem (újra) megtalálásával a történet is sajátabb lett, egyre nyilvánvalóbban az enyém. Márpedig ez a legbiztosabb módja annak, hogy egy történetnek legyen ún. szíve. Ami ártani biztosan nem árt.

* Igen, jól látod, ez önbizalmi kérdés is, az meg egy olyan bonyolult és élethossziglani probléma, hogy most nem is bolygatnám. (Amúgy sincs hozzá bátorságom :P)

Folyamatban

Ez történt a legutóbbi epizódban:

1) A június végére összekaristolt regénykéziratot öten olvasták és véleményezték. Rágtam a körmöm becsülettel, mert, ahogy korábban mondtam, ilyesmit még nemigen írtam. Szerencsére a sasszeműek semmi tragikus, kiküszöbölhetetlen hibát nem találtak. A kedvenc visszajelzéseim a "bátran nyúltál a témához", no meg az "éjjel háromig olvastam, mert nem bírtam letenni", naná.

Ezzel nyilván korántsincs befejezve semmi, mert azért akadtak megjegyzések is, maradt bőven javítanivaló. Meg hát nem is árt majd friss szemmel, pár hónap jegelés után ránézni a szövegre, ennyi idő általában épp elég, hogy idegenként tudjam olvasni a saját mondataimat, ami nem haszontalan. Úgy tervezem, még ebben az évben kisimítom a ráncokat a regényen, hogy jövő tavasszal, kora nyáron nyomtatásban lehessen hozzáférni. (Persze csak ha a Fiúk a Kiadóból is így látják majd jónak.)

Annyit mondhatok előzetesen, hogy egy egyes szám első személyben előadott, rövid időn belül és kortárs magyar környezetben játszódó történetről van szó, női elbeszélővel.
(De/és továbbra se az én önéletrajzom :))

2) Az utóbbi pár hónapban írtam ezt-azt, nem sokat és nem hosszan, mert időközben visszacsöppentem a reklámiparba, igaz, csak időlegesen, viszont intenzíven. A már elkészült, fölvett Hátország után született egy újabb hangjáték-szövegkönyv (ezúttal vígjáték), jelenleg azért drukkolunk, hogy pályázati pénz is adódjon a megvalósításra.* No meg dolgozom egy drámán is, amit még februárban kezdtem el (Örkény-ösztöndíj). Ezen felül van még 2-3 ilyen-olyan, folytatásra váró, nem regényes terv, remélhetőleg nem botlanak el az örökké tökéletlen időmenedzsmentem szögesdrótjában.

Na és veletek mi van? :)


*Ami a pályázatokat illeti, most különösen nem vagyok derűlátó, júliusban ugyanis elmeszeltek egy olyan pályázaton, aminek a végkifejlete a tavalyi levéltári kutatásaim kiegészítése és könyves formába öntése lett volna, többek közt. (Nyertesek itt.) A téma (Délvidék, Bácska, első világháború és társadalomtörténet) személyesen nem is lehetne fontosabb számomra, szóval a csalódott hisztinél valamivel súlyosabb tüneteket produkáltam a rossz hír hallatán, de ebből általában ki szokott sülni jó is, persze csak miután minden porcelánt darabokra törtem :) 

Bosszúállók - Kelet-Európában

1945. A Vörös Hadsereg árnyékában titokzatos tudósok érkeznek Kelet-Európába, akik a romok alatt különleges képességű gyerekek után kutatnak. Ezekből a gyerekekből képezik ki egy szibériai bázison a Paramilitáris Egységfrontot. Az egység célja a szovjet blokk javára fordítani a történelem menetét.

2012. A Paramilitáris Egység már csak egy baljós mese. Tagjai megöregedtek, rangrejtve élnek. Az Egység egykori vezére azonban fölfedi magát, hogy a csapat még élő tagjaival végrehajtsa rettenetes tervét. Csakhogy akad, aki nem ért egyet a tervvel…

2012 nyarán írtam egy forgatókönyvet a Budapest Film pályázatára. A könyv végül megnyerte a pályázatot (pénz és sárm!), azóta viszont csöndben lapul a fiókban. Próbálkoztunk persze, elküldtük rendezőknek, producereknek, válasz ellenben nem érkezett. Ami nem föltétlenül panasz, a "rendes" forgatókönyvíróknak se lesz minden könyvükből film, mindenesetre jelzés, hogy ha a hazai filmgyártásból hiányolunk néhány zsánert, az nem biztos, hogy azért van, mert nincs ötlet vagy író vagy forgatókönyv. Egy filmhez csomó dolog kell, a történet csak egy összetevő a sok közül. Mint ismeretes.

Úgyhogy arra gondoltam, ne lapuljon ez a történet tovább a fiókban, hanem szerezzen magának olvasókat. Ami azért is lenne nagyszerű, mert szerettem írni a Leninlandet, munka közben megkedveltem a szereplőket, jól éreztem magam (ez nem fordul ám minden írásműnél elő, hiába írom én magam). Most abban reménykedem, hátha mások is találnak benne szórakozást, élvezetet vagy tanulságot. Azon is törtem-töröm a fejemet, érdemes volna-e regényt írni a sztoriból. A gond, hogy csomó történet van, és én szívesebben írok meg egyet csak egyszer. Viszont várom a visszajelzéseteket, hátha mégis megéri belefektetni egy plusz regényre való energiát. Szóval mindenképp örülnék, ha elolvasnátok a Leninland forgatókönyvét.

A könnyebb olvashatóság kedvéért Dworkyll összeművészkedett e-olvasóhoz és táblagéphez illő változatokat - ezúton is köszönöm a szöszölést, pláne, hogy kiderült, nem háromperces meló a szkriptformátumot e-könyvvé gyúrni. (Igaz, ezt sejtettük előre.)

Egy-két tanács, ha még nem olvastál forgatókönyvet:

• első ránézésre a terjedelem pitiáner egy regényéhez képest, viszont erősen igénybe veszi a képzelőerőt, mert egy forgatókönyv mindent csak egyszer mond el, mint Michelle a Halló, hallóban;
• szóval hasznos egy picit lassúbb tempóban nekilátni az olvasásnak, mert mindent neked kell elképzelned, amit máskülönben a rendezés, a fényképezés és a színészek adnak hozzá a történethez;
• cserébe kevés lesz a leírás, sok a párbeszéd, állítólag az ilyet sokan kedvelik :)

A Leninland innen tölthető (ha nem működik, rögvest szóljatok!):

Kindle (mobi):
https://www.dropbox.com/s/r6osxzivo68f2gq/Leninland_original.prc?dl=0

Epub:
https://www.dropbox.com/s/51fbfwqj194l96d/Leninland.epub?dl=0

PDF:

LENINLAND by Baráth Katalin

Az élet Dávid Veron után

Olyan, mint a szakítás. Jó nagy, üres nyugalom.

Az elmúlt hónapokat ösztöndíjas kutatással és mindenféle pályázatok összegereblyézésével töltöttem, utóbbit olyannyira szenvedélyesen, hogy az e-mailek fölötti bőgés és a gyomorgörcsös ébredés is összejött, ami nekem viszonylag új tapasztalás. Szóval most egy ideig nem szeretnék pályázni, csak írogatni. Szerencsére van két konkrét, írnivalóan jó cél is.

Az egyik egy tévés forgatókönyv Rómer Flórisról. Ezen (némi év eleji előmunkálat után) az utóbbi hetekben kezdtem el nagy elánnal dolgozni. Sajnos a legjobb részt (150 éves régészlevelek olvasása a könyvtárban) már kipipáltam, innentől "csak" dolgozni kell, világ termelőerői, egyesüljetek.

A másik pedig egy regény, a Dávid Verontól kivett vakáció első lépéseként. Az agavés erőkkel már megtörtént a kiegyezés a történetet és az ötletet illetően. Ez annyit tesz, hogy a maguk brites módján lelkesedtek. (Azaz beleegyezően hümmögtek.)

És hogy miről szól a regény? A lényeget nyilván nem árulom el. A mellékelt képek azonban sejtethetik, hogy valami kissé másra edzek, mint a történelmi detektívesdi. Egyszeri kalandra, nem sorozatra. És nem tudom, kinek mekkora megnyugtatás, mindenesetre szólok, hogy ezúttal is maradok a kriminél.

Remélem, sokat találgattok majd teljesen esélytelenül :)