Színdarab Szabadkán

A színdarabírásnak az az előnye (pl a regénnyel szemben), hogy a mű sohasem végzetesen végleges, és szerencsés esetben remek színházi szakemberek (azaz társalkotók) ütik helyre a szöveg kisebb-nagyobb hibáit. Egyáltalán: lehelnek életet bele, fejezik be.

Nekem ilyen szerencsém volt az ANYÁSKODÓK c. történelmi vígjátékkal, amit a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészei adtak elő felolvasószínházi formában október 27-én. Az esemény teljes egészében megtekinthető itt:

Kapcsolódó rádióinterjú (4-12. perc):


Közreműködők:
Dudás: Mezei Zoltán Dudásné, Vittus: Vicei Natália Kisdudás: Dékány Máté Tata: Szilágyi Nándor Rohonci Géza: Rókus Zoltán Rohonciné, Irma: Pámer Csilla Herceg: Ralbovszki Csaba Bottyán: Nyári Ákos Rendező: Siflis Anna Asszisztens: Kocsis Valéria.

A magyar kisváros lélektana

A Jövendő c. lap (Hódmezővásárhely, 1910. február) a hírhedt Haverda-gyilkosság szabadkai pöre kapcsán:

Ahogy a tárgyalás első napjain, az első benyomá­sokról lehet beszélni, amit ez a különös és megkapó dráma az ember lelkére tesz, éppenséggel nem érez az ember se rokonszenvet, se ellenszenvet. Ezzel az esettel szemben tárgyilagos tud maradni az, aki az igazságot keresi, mert itt sem fölemelő nemes indulatok, sem lesujtó aljasságok nincsenek még a dolgok fölött. Alig volt eddigelé bűnügy, amibe annyi különös mellék eset, annyi fura helyzet keveredett volna. De éppen ez a bűneset az, ami nem azért érdekes, mert gyilkosságról van szó s nem azért, mert a vagyon körül folyik a harc s nem is azért, mert szerelmi érdekességek, sőt rendellenességek is keverednek a valóságok és a mesék közé, hanem mert ugy állitják, hogy ez a pör a magyar kis város pöre, a kis társadalomé, amelyben mindenki be akar látni a másik lelkébe s amelyben kis indulatok és szenvedelmek kedvéért életeket tesznek tönkre. Amint a Steinheil-pör a mai Páris pöre volt, - azt mondják ­ugy a Haverda-ügy a kisváros pöre, a kisvárosé, ahol az ügyvéd szeretőre költi a vagyona jórészét, ahol gazdag emberek megvonják maguktól a jólét külsőségeit a vagyon­gyarapitás kedvéért, ahol egy fiatal és szép lány ke­gyilért verseng ezer kérő a pénzéért s ahol az apa érdekből házasit, az anya érdekből gyűlöl, ahol a sors ide-oda veti az ekszisztenciákat, ahol kis pénzek és kis egyletek körül bankok és pénzemberek rút játékot űznek, ahol a birák felekezetieskednek, aztán meg egy­más között tülekednek, ahol a kaszinóba viszik be az igazságszolgáltatást: ez a kisváros képe ebben az ügyben s a kérdések kérdése ezen a tárgyaláson, hogy e sok vádló adatból mi marad igazságnak.

A szabadkai városháza (1912, Komor Marcell, Jakab Dezső)

A frissen befejezett városháza, ahová Dujmovics kapitány ellátogat A fekete zongora utolsó fejezetében.