Többen is kérdezgették, lesz-e a Könyvhéten új Dávid Veron-regény. Mindenféle bejegyzésekben igyekeztem utalni rá már korábban is, hogy az utóbbi jó félévben nem volt érkezésem regényt írni. (Az egyéb kitalációs próbálkozásaim közül itt található a legutóbbi.) Meglepő, de a további kérdezősködések szerint nem bizonyultam eléggé bőbeszédűnek, szóval a lényeg az, hogy a halasztás halasztásának a halasztása után ezúttal tényleg muszáj volt befejeznem a történész PhD-t. A doktori iskolába 2003-ban vettek föl, gyakorlatlanabb fejszámolók (ld. én) is könnyen kiókumlálhatják, mennyi időt szöszöltem a dologgal. (Aki munka és regénykedés mellett próbálkozik ilyesmivel, és nincs hajlama a sztahanovi munkatempóra, az azért számítson hasonló időtávra.)
Viszont május 31-én (10 perccel a határidő előtt!) sikerült bedobnom a rendszerbe az utolsó kötelező írásművet is, úgyhogy már csak a védés van hátra. Dávid Veron szemszögéből persze az az igazán lényeges, hogy az írásos kötelezettségek befejezésével végre rá is időt szakíthatok. A történetet (sőt történeteket!) már vagy egy éve kitaláltam, így hát a következő lépés az, hogy a fejemben úszkáló ötlethalakat egy terjedelmesebb szinopszis formájában egybehalásszam. Szóval most ezzel bíbelődöm.
Na és veletek mi van? Mit írtok-olvastok?
Viszont május 31-én (10 perccel a határidő előtt!) sikerült bedobnom a rendszerbe az utolsó kötelező írásművet is, úgyhogy már csak a védés van hátra. Dávid Veron szemszögéből persze az az igazán lényeges, hogy az írásos kötelezettségek befejezésével végre rá is időt szakíthatok. A történetet (sőt történeteket!) már vagy egy éve kitaláltam, így hát a következő lépés az, hogy a fejemben úszkáló ötlethalakat egy terjedelmesebb szinopszis formájában egybehalásszam. Szóval most ezzel bíbelődöm.
Na és veletek mi van? Mit írtok-olvastok?
