Időnként írok egy dalt. Nem szégyen az, bárkivel előfordulhat, és majdnem elő is fordul bárkivel :)
Szóval íme a ballada a molnárról, aki a fürdőző leányokat nézte.
Szóval íme a ballada a molnárról, aki a fürdőző leányokat nézte.
volna erőm átjutni veled együtt
a két perc között hiányzó hídon.
forgott ég-föld velünk"Máig nincs a helyén. Miért nem találta meg az irodalomtörténet a helyét?
s tudtuk hogy csak elveszünk
Csak várd, hogy telt színeidetÍrtak, sírtak, beszéltek a témáról eleget a líra, pláne az emberiség történelmében. Ez a szöveg a folytonos halmozódásra és a körkörösségre hasal rá: minden szakítás mögött ott bújik minden előző szakítás, de minden szakítás továbblépés is, ösztönösen, a túlélés parancsára.
Majd újra észrevegyék és megcsodálják.