A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangosvers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangosvers. Összes bejegyzés megjelenítése

vasárnap

A molnár és a lányok

Időnként írok egy dalt. Nem szégyen az, bárkivel előfordulhat, és majdnem elő is fordul bárkivel :)
Szóval íme a ballada a molnárról, aki a fürdőző leányokat nézte.

szombat

Szlukovényi Katalin: Itthon

volna erőm átjutni veled együtt
a két perc között hiányzó hídon.

Úgy néz ki, az "itthon" definícióját valahol a ráismerés és az illanékonyság táján érdemes keresgélni. A pillanatkép, amit lehetetlen újrateremteni, csak emlékezni lehet rá: egyszer már megvolt.


A kép forrása

A szerző weboldalaFacebook oldala (utóbbi frissebb).

Turi Tímea: Migrén

Van ez a mulaszthatatlan kötelesség: hosszan és keményen színészkedni kell a lehetőségért, hogy később kicsit is azonos lehess önmagaddal. És bármennyire is eleged van belőle, szorítsd össze a fogad, csináld tovább, mert csak lehetsz az, akit a másik megrajzolt magának.

És akkor - a helyzetből adódóan - jön egy privát vis maior (pl. migrén), és akkor kiesel a játékból, és akkor megbuksz.


Kormos István: Harang

forgott ég-föld velünk
s tudtuk hogy csak elveszünk
"Máig nincs a helyén. Miért nem találta meg az irodalomtörténet a helyét?

Hol a helye? Nincs helye. Nincs több igazán jó verse, mint húsz, köztük viszont remekművek vannak, nem is egy. Nagy csoda a versírás, a világ legnagyobb titka. Pista nagy költő volt. Egy nagy boldogtalan költő."

Ezeket Réz Pál meséli a Bokáig pezsgőben c. memoár-beszélgetésében (Magvető, 2015, 212.), egyébként mindenkinek javaslom, akit akár halványan is izgat a 20. század második felének élete és irodalma.

No de Vackort azért ismeritek, nem?

Kormos István művei és életrajza


péntek

Jassó Judit: Szakítás

Csak várd, hogy telt színeidet
Majd újra észrevegyék és megcsodálják.
Írtak, sírtak, beszéltek a témáról eleget a líra, pláne az emberiség történelmében. Ez a szöveg a folytonos halmozódásra és a körkörösségre hasal rá: minden szakítás mögött ott bújik minden előző szakítás, de minden szakítás továbblépés is, ösztönösen, a túlélés parancsára.

A szerző Facebook-oldala



A kép forrása

csütörtök

Kürti László: Negyventől kétlépésnyire

Egykedvűen görög előre az idő, és mi lassan hozzátörődünk. Nem az emlékek fakulnak ki, hanem mi magunk; kopunk, gyűrődünk, meghajlunk, akár a fénykép, ami évekre a farzsebben felejtődött, és végül elfoszlik a sokadik mosásban.


Kürti László verse a Jelenkor 2015. szeptemberi számában jelent meg. A szerző honlapja: www.kurtilaszlo.hu/

péntek

Pallag Zoltán: Azt mondja

Nicsak, ennek a versnek kultusza van.

Ritkaság, hogy sistergő politikai pamfletek és karcos prózájú odamondások mellett egy lírai szöveg is elterjedjen a közösségi bugyrokban (bár a mindenkori bakfishevület segíti az ügyet, és ezt most pártolólag mondom), az meg pláne ritkaság, hogy a magasirodalmi trendszetter bácsik is egyetértően bólogassanak. Az Azt mondja ugyanis egy 2013-as Holmiban és a rákövetkező év Szép versek válogatásában is megjelent, bizony, azóta meg már a szerző kötetében is.

És én aztán nem leszek egy kultusz elrontója, főleg, hogy a Tízdolog Facebook oldalán jött velem szembe a minap.

Ja, és nagyon ősz. Vagy épp nagyon ellen-ősz?

Pallag Zoltán a tumblren.

A fotó forrása: én vagyok (és Magyarkanizsa).

Terék Anna: Utoljára Dubrovnikban (tengervers)

Van egy fotó, öregebb harminc évnél is. Állunk egy sziklán, jugómagyar anyu középen, kezébe kerek kobakú, bronzos sárgára világosodott, kurta frizurás, trénerkás jugómagyar apróságok kapaszkodnak. A jobb oldali gyerek (sötétkékben, alig-hajjal) a bátyám, a bal oldali (piros felsőben, szélfúttan) én vagyok. Mind a hárman bizalmatlanul, westernhősösen hunyorgunk, szemünkbe süt a nap. Kötelező adriai nyaralás, a piros felsős kislány súlyosan hörghurutos, az orvos szerint a sós-fenyőszagú levegő használni fog. (Talán használt is. Mire pár év múlva először iskolába mentem, a fulladás már csak kísérteni járt vissza. Néha még most is jár.)

Kösz, Adria.
(Bár közben egy életre elrontottál és idegenné tettél a Balaton számára.)

Terék Anna 1984-ben született Topolyán. Az általános iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Szabadkán fejezte, majd Budapestre költözött, ahol megkezdte pszichológiai tanulmányait az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karán. 2012-ben szerezte meg pszichológus, tanácsadás és iskolapszichológus szakirányú diplomáját.