Arkangyal ősszel

Rövid státuszjelentés:
- nyár végén megírtam egy történelmi dokumentumfilm-forgatókönyvet ("Nők a front mögött" címmel, ebből könnyen kitalálhatod, miről szól);
- most egy vígjáték-forgatókönyv előmunkálatain dolgozom másodmagammal;
- leadtam egy töris szaktanulmányt, egy másikat be kéne sürgősen fejeznem, egy harmadik megjelent szeptemberben, ebben itt:

- volna egy kis levéltáraznivalóm Pesten, Szegeden és Szabadkán, a logisztika még számomra is rejtély (az ok egy történelmi kisregény meg egy régóta érő századfordulós-bácskaiemberes monográfia);

- mindeközben ilyen-olyan pályázatokkal és munkákkal igyekszem megteremteni az életem anyagi feltételeit.

Kábé ennyi. És veled mi van?

(Ja, és nemrég leterített pár napra egy orbitális megfázás, de aki hasonló cipőben jár, annak üzenem: VAN REMÉNY! Nálam a forralt bor volt az extra gyógyír, tartok tőle, hogy az optimizmusom forrása sem más.)

Folyamatban

Ez történt a legutóbbi epizódban:

1) A június végére összekaristolt regénykéziratot öten olvasták és véleményezték. Rágtam a körmöm becsülettel, mert, ahogy korábban mondtam, ilyesmit még nemigen írtam. Szerencsére a sasszeműek semmi tragikus, kiküszöbölhetetlen hibát nem találtak. A kedvenc visszajelzéseim a "bátran nyúltál a témához", no meg az "éjjel háromig olvastam, mert nem bírtam letenni", naná.

Ezzel nyilván korántsincs befejezve semmi, mert azért akadtak megjegyzések is, maradt bőven javítanivaló. Meg hát nem is árt majd friss szemmel, pár hónap jegelés után ránézni a szövegre, ennyi idő általában épp elég, hogy idegenként tudjam olvasni a saját mondataimat, ami nem haszontalan. Úgy tervezem, még ebben az évben kisimítom a ráncokat a regényen, hogy jövő tavasszal, kora nyáron nyomtatásban lehessen hozzáférni. (Persze csak ha a Fiúk a Kiadóból is így látják majd jónak.)

Annyit mondhatok előzetesen, hogy egy egyes szám első személyben előadott, rövid időn belül és kortárs magyar környezetben játszódó történetről van szó, női elbeszélővel.
(De/és továbbra se az én önéletrajzom :))

2) Az utóbbi pár hónapban írtam ezt-azt, nem sokat és nem hosszan, mert időközben visszacsöppentem a reklámiparba, igaz, csak időlegesen, viszont intenzíven. A már elkészült, fölvett Hátország után született egy újabb hangjáték-szövegkönyv (ezúttal vígjáték), jelenleg azért drukkolunk, hogy pályázati pénz is adódjon a megvalósításra.* No meg dolgozom egy drámán is, amit még februárban kezdtem el (Örkény-ösztöndíj). Ezen felül van még 2-3 ilyen-olyan, folytatásra váró, nem regényes terv, remélhetőleg nem botlanak el az örökké tökéletlen időmenedzsmentem szögesdrótjában.

Na és veletek mi van? :)


*Ami a pályázatokat illeti, most különösen nem vagyok derűlátó, júliusban ugyanis elmeszeltek egy olyan pályázaton, aminek a végkifejlete a tavalyi levéltári kutatásaim kiegészítése és könyves formába öntése lett volna, többek közt. (Nyertesek itt.) A téma (Délvidék, Bácska, első világháború és társadalomtörténet) személyesen nem is lehetne fontosabb számomra, szóval a csalódott hisztinél valamivel súlyosabb tüneteket produkáltam a rossz hír hallatán, de ebből általában ki szokott sülni jó is, persze csak miután minden porcelánt darabokra törtem :) 

FINITO, THE END MEG A TÖBBI

Ééés ebben a pillanatban végére értem a történetnek.
Vagyis a kézirat első változatának.
Még egy betűt se olvasott senki belőle rajtam kívül.
Úgyhogy még egyáltalán nem biztos, hogy lesz kiadója :)

És nem, ez nem Dávid Veron, és nem is történelmi. De kriminek eléggé krimiszerű. Van róla mesélnivalóm (pl. hogy miért nem Dávid Veron, miért nem történelmi, hogy mire számítsanak a rendes, becsületes, hűséges olvasók, mennyire meredek a váltás, és hogy mennyire vagyok ettől berosálva, és hogy akkor egyáltalán miért csináltam ezt, miért KELLETT ezt csinálnom stb.)

De most, mindenekelőtt és végre:
alszom.

Az élet Dávid Veron után

Olyan, mint a szakítás. Jó nagy, üres nyugalom.

Az elmúlt hónapokat ösztöndíjas kutatással és mindenféle pályázatok összegereblyézésével töltöttem, utóbbit olyannyira szenvedélyesen, hogy az e-mailek fölötti bőgés és a gyomorgörcsös ébredés is összejött, ami nekem viszonylag új tapasztalás. Szóval most egy ideig nem szeretnék pályázni, csak írogatni. Szerencsére van két konkrét, írnivalóan jó cél is.

Az egyik egy tévés forgatókönyv Rómer Flórisról. Ezen (némi év eleji előmunkálat után) az utóbbi hetekben kezdtem el nagy elánnal dolgozni. Sajnos a legjobb részt (150 éves régészlevelek olvasása a könyvtárban) már kipipáltam, innentől "csak" dolgozni kell, világ termelőerői, egyesüljetek.

A másik pedig egy regény, a Dávid Verontól kivett vakáció első lépéseként. Az agavés erőkkel már megtörtént a kiegyezés a történetet és az ötletet illetően. Ez annyit tesz, hogy a maguk brites módján lelkesedtek. (Azaz beleegyezően hümmögtek.)

És hogy miről szól a regény? A lényeget nyilván nem árulom el. A mellékelt képek azonban sejtethetik, hogy valami kissé másra edzek, mint a történelmi detektívesdi. Egyszeri kalandra, nem sorozatra. És nem tudom, kinek mekkora megnyugtatás, mindenesetre szólok, hogy ezúttal is maradok a kriminél.

Remélem, sokat találgattok majd teljesen esélytelenül :)