AFÁZIA (2021) Ida és az aranygyapjú (2003) A fekete zongora (2010) A türkizkék hegedű (2011) A borostyán hárfa (2012) Az arany cimbalom (2014) Arkangyal éjjel (2016)
Szeretek újraolvasni könyveket, újranézni filmeket, szóval tökéletesen megértem azt az általános igényt, hogy visszatérjünk egy jól ismert, belakott, vigasztalóan komfortos világba. A huszadik században ilyen-olyan okból nagyrészt elvesztettük az élet hagyományos kereteit, nem csoda, hogy folyton ilyen kereteket akarunk ácsolni magunknak,interjú (megmondóemberes hangulatban 😀), köszi a lehetőséget, Könyves Magazin.
Bár A borostyán hárfáról annak idején ugyancsak volt ÉS-kvartett - ez az Élet és Irodalom immár sokéves kritikai beszélgetéssorozata -, nem gyakori, hogy nem az ún. szépirodalom ("literary fiction") műfajából választanak tárgyat. Ilyen esetben az is érdekes, mennyire működnek a bevett elemző eszközök, vagy másfajta elemzési keretet kell választani a tartalmas beszélgetéshez. De én csak nagyon távolról figyelek, mert olvasóként kellemetlennek érzem, ha a szerző a nyakamban liheg. (Még ha épp hülyeségeket beszélek is, amit próbálok kerülni, csak nem mindig sikerül :))
https://www.es.hu/esemeny/es-kvartett.html
https://www.facebook.com/events/450113232997105
Aki lemaradt volna a beszélgetésről Bán Mór "Fülszöveg" című műsorában, itt pótolhatja még egy ideig: https://mediaklikk.hu/video/fulszoveg-barath-katalin/
Aki pedig nem jött el a Fuga Központba életem első, a COMPASS Társadalomtörténeti Tanulmányok sorozatban megjelent szakkönyvének, A történetírás terhének a bemutatójára (ahol nagy örömömre a sorozat másik szerzőjével, Kiss Zsuzsival együtt szerepeltem - a szerkesztést köszönöm Keller Márkusnak, a bemutatást pedig Hatos Pálnak), az ide kattintson: https://youtu.be/Wi24NHb9IwU
Akinek júniusban nem volt alkalma eljönni az Agave Kávézóba, de hiányzik a dedikáció az Afáziájából, az Arkangyalából vagy a Veron-könyveiből, az Agave standjánál megszerezheti. (Sőt szeptember 8-án is, amikor egy újabb könyvem bemutatójára kerül sor, de erről még írok bővebben.) Bár espresso tonikot most nem csapolunk!
Agave-dedikálások szeptember 4-én:
Ha tudni akarod, milyen a regény, a beleolvasást ajánlom elsősorban (az első fejezetek: https://www.agavekonyvek.hu/konyvek/afazia), dönts a magad véleménye alapján. Aki szívesen olvasna többet is az Afáziáról, forduljon az első olvasókhoz, akiknek itt is köszönöm, hogy vették a fáradságot, és olvastak, kérdeztek, írtak <3
Például:
A Spekulatív Zóna 5+1-es rovatába vallhattam a kedvenc sff könyveimről. Köszönöm a lehetőséget :)
https://spekulativzona.substack.com/p/51-konyv-ami-fontos-volt-barath-katalinnak
Az ideális persze az, ha június 12-én eljöttök az Agave kávézóba 35% kedvezménnyel megszerezni és dedikáltatni az Afáziát (mert akkor találkoznánk is <3 ), de mindhalálig vidékiként természetesen megértem, ha inkább elkerülitek Pestet :) Előrendelve így is hozzájuthattok a könyvhöz kedvezményesen, pl. itt:
Olvasható: a ma megjelent nyomtatott lapban / egy rövid reklám megtekintése után online ITT.
Öreg (2016-os) regény nem vén regény: a Marie Claire-ben DECZKI SAROLTA kritikus ajánl kortárs alkotókat, műveket, köztük az ARKANGYAL ÉJJELt. (Magát a szöveget még nem olvastam, szóval előfordulhat, hogy a felmenőimet kárhoztatja benne, de azt ebből a fotóból - copyright: Deczki Sarolta - szerencsére más se tudja kiolvasni :))
*Gimis osztálytárs, aztán 6 éven át lakótárs és egyetemi évfolyamtárs; elég jól ismeri az észjárásomat 
http://portal.tpfk.hu/csanadi-bognar-szilvia
Másfél éve (azaz 18 éve a történész egyetemi, 8 éve a történész doktori oklevelem megszerzése óta) életemben először munkám is a történészség (igaz, csak félállásban - igen, az pont annyi fizetés, amennyire gondolsz :)). Összességében örvendetes fejlemény ez, főleg, mert lehetőséget ad arra, hogy a korábbinál jóval rendszeresebben kutassak, és írjak szaktanulmányokat. Ami sok időt elvesz az íróskodástól, viszont elsősorban ennek, és nem az íróskodásnak köszönhetem, hogy egy napfényes, enyhe februári napon beszivároghattam a New York kávéházba. A békeidők kávéházairól és futballistáiról beszélgettünk a Nemzeti Sport munkatársaival, ezúton is köszönöm nekik a lehetőséget.
Anyám emberek sorát tartotta el 57-ben. (…) Álnévvel küldött utalványon pénzt rendszeresen egy sokgyerekes írónak. Vagy bekopogott egy özvegynél, akinek kivégezték a férjét, nem mutatkozott be, lerakott egy kosarat, hogy ezt küldték. A tetején volt egy csirke és főzni való tészta, alatta meg volt tízezer forint.
Mennél szebb a hölgy, annál kevésbé ismeri a szabályokat, s annál kevésbé érdekli a mérkőzés. Feltűnően szép hölgy le sem néz a pályára. Viszont, ha a hölgy csúnya, akkor néha még a lesszabály is a kisujjában van.Írtam a régi idők hölgydrukkereiről, és megjelent a 2. rész (Horthy-kor):
