Nem tudom, pontosan hány olvashatatlan dedikációval sikerült elcsúfítanom a könyveiteket. Legprecízebb számításaim szerint: sokkal. Hat órakor én is elrohantam begyűjteni mások könyveit (szám szerint hetet, köztük az új Kondort is, nyilvánvalóan), de amikor fél 7-kor visszatámolyogtam az Agave-standhoz, még mindig volt kinek beleirkálnom a fekete-lila zongorájába. (És közben kis híján elfelejtettem hálát rebegni a borító atyjának, skandalum.)
A lényeg ez: köszönöm, hogy eljöttetek, és hogy mind, iskolás ifjoncoktól őszbe borult nénikig nagyon kedvesek voltatok. És hát most kezdődik igazán a szorongás és a reménykedés, hogy valóban olyan kellemes kikapcsolódást okozzon nektek a történet, amint azt fölöttébb ravaszul kiterveltem.
Mert akkor talán jövőre is találkozhatunk.
11 megjegyzés:
Kedves Katalin,
gratulálok a regényhez, élvezettel olvastam, de egy (illetve két) dolgot nem értek.
Gondolom többször átolvasta, és aztán szerkesztő kezén is átment, mire nyomdába került a kézirat.
Hogyan lehetséges, hogy a 16. oldalon Annuska jövendőbelije tehetséges mérnök, a későbbiekben viszont szépreményű ügyvédbojtárként szerepel???
Rosenberg Léna családja a másik talány. Végig Simon rabbi lányaként említi, aztán a 224. oldalon "apja, a gyilkosként számon tartott Lipót", de egy oldallal később visszatér minden a rendes kerékvágásba, és újra a rabbiban tisztelhetjük szülőjét???
Nem értem. Kár a könyvért. Drukkolok, hogy a jövőben ilyen zavarok ne rontsák egyébkét remek írásait.
Üdvözlettel:
Judit
Kedves Judit,
köszönöm az észrevételeit. Hogyne, számos alkalommal átfésültük a kéziratot, és ha maradtak benne hibák, azokért csakis én felelek. Ennek ellenére remélem, a történet élvezetét nem semmisítették meg egészen.
Én mindenképpen örülök, hogy ilyen figyelmes olvasóm akadt.
BK.
Ilyen extra rejtélyekkel sikerült még izgalmasabbá tenni a könyvet. :)
Köszönet a pompás szórakozásért. Lehet még újabb kalandokról szóló beszámolókban reménykedni?
Úgy tudom, tervben van. Én reménykedem. :)
Kedves Csipke,
nagyon örülök, hogy tetszett, a "pompás" szót meg külön köszönöm, ő az egyik kedvencem.:)
Nem csak reménykedni lehet az újabb beszámolókban: itt is igyekszem minél többet közzé tenni belőlük, illetve kisebb-nagyobb erőbedobással dolgozom a következő hosszabb (könyv alakú) történeten is, ami optimális esetben 1 év múlva lesz kézbe fogható.
Csodás, remek, no meg pompás :)
Kíváncsi lettem A fekete zongorára, amint tudom, megszerzem és elolvasom. Mellesleg gyönyörű ez a blog skin.
Örülök, és köszönöm a dicséretet az Ismeretlen Sablontervező nevében is.
Kedves Katalin!
Nemrég fejeztem be a A fekete zongorát, és szeretnék gratulálni! A történet nagyon izgalmas, fordulatos; és az egész nagyon igényesen, humorosan van megírva!
Szereztél egy újabb rajongót!
(Ha érdekel, megírtam a véleményemet a könyves blogomban. Itt találod : http://ittvalahol.blogspot.com/2010/08/barath-katalin-fekete-zongora.html )
Köszönöm, örömmel olvastam.
Nem tudtam, hogy a magyar szakosoknak szabad ilyen súlytalan izéket olvasni.:)
Megjegyzés küldése