Hosszabbítás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az ELTE bölcsészkarán egy társadalom- és gazdaságtörténeti doktori program. Sőt még mindig van, a társtöri volt a kedvenc tanszékem az egyetemen, aki teheti, járjon be valamelyik órára valamelyik tanárhoz, mert akad ott bőven tanulnivaló. Szóval ezen a tanszéken bíbelődtem én PhD tanulmányokkal leginkább 2003 és 2006 között, aztán jött egyre több munka, néhány regény, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb konferencia meg tanulmány. Az utolsóutolsóutolsóutáni határidő, amit a disszertáció elkészítésére kaptam, az 2013. január 28-a lett végül. Én se igen hiszem el, de valahogy sikerült összekaparnom magamat meg 2 hónap fizetés nélküli szabadságot, aminek az eredménye a mellékelt ábrán megcsodálható, vasárnap este beköttetett Monumentális Alkotás, nagyjából 480 000 karakternyi tudomány (no persze úgy, ahogy én a tudományosságot képzelem; pillanatnyilag borzalmasnak érzem, de hát minden munkát annak érzek a leadás pillanatában, és csak évekkel később tűnnek szinte elviselhetőnek).

A fejemben most éppen totális (azaz a szokásosnál is nagyobb) az űr, és enyhe hányingerem van, ha a billentyűzeten a betűkre nézek (ami azért zavaró finoman, mert hát a napi munkám továbbra is ez). De a leglátványosabb következmény talán mégis az, hogy könyvhétre biztosan nem lesz Dávid Veron-regény. Ami persze nem zárja ki, hogy az év végére be tudom fejezni azt a régóta kigondolt negyedik epizódot, amit majd valami egészen más követ. Egyszer.