Tűznyelés közben megpillantani egy beszédes szájat, és a borvörös lyoni napernyő nyomába eredni a milleniumi tömegben. Közben káeurópai értelmiségi ittasan nemzethalált jövendöl. (Csak a szokásos.)
"Kézzelfoghatóbban: bár sok az egyes szám első személyű, sok más meg csak nyelvtani formában nem az, nem gyakoroltam a kasszabetörő szakmát, egy napig sem voltam doktor, kardkovács, vasúti tolvaj, kupleros asszony, orosz herceg vagy csepűrágó" - nyilatkozza Lengyel Péter a monstre literás nagyvizitben 4 évvel ezelőtt. Trükkös dolog ez az egyes szám első, a Macskakőben egyszerre beszél hozzád a századfordulóról, a másik századfordulóról, no meg az arculcsapásként vissza-visszabóklászó török időkből, szemet csikorgató archaizálással. De ezzel is csak megerősödik az érzés, hogy egy idősíkokra tördelt kreatív magyar össztörténelmet olvasok, a legkevesebb, hogy méltó vetélytársát a tankönyvi sivatagos históriáknak. A 19. században kidolgozott, máig szívósan kitartó nemzetállami elbeszéléskeret itt bedobja a törülközőt. Honszerelmes ember ilyenkor automatikusan fölbuzdul, hogy akkor ez itten individualista hazaárulásos valami történet - és éppen, hogy nem. Minden személyessége ellenére melegít belőle az egyszerre közös és egyéni örökségek (a nyelv, a nyelv!) iránti makacs áhítat.
Egy Wertheim-Wiese trezor
"Kézzelfoghatóbban: bár sok az egyes szám első személyű, sok más meg csak nyelvtani formában nem az, nem gyakoroltam a kasszabetörő szakmát, egy napig sem voltam doktor, kardkovács, vasúti tolvaj, kupleros asszony, orosz herceg vagy csepűrágó" - nyilatkozza Lengyel Péter a monstre literás nagyvizitben 4 évvel ezelőtt. Trükkös dolog ez az egyes szám első, a Macskakőben egyszerre beszél hozzád a századfordulóról, a másik századfordulóról, no meg az arculcsapásként vissza-visszabóklászó török időkből, szemet csikorgató archaizálással. De ezzel is csak megerősödik az érzés, hogy egy idősíkokra tördelt kreatív magyar össztörténelmet olvasok, a legkevesebb, hogy méltó vetélytársát a tankönyvi sivatagos históriáknak. A 19. században kidolgozott, máig szívósan kitartó nemzetállami elbeszéléskeret itt bedobja a törülközőt. Honszerelmes ember ilyenkor automatikusan fölbuzdul, hogy akkor ez itten individualista hazaárulásos valami történet - és éppen, hogy nem. Minden személyessége ellenére melegít belőle az egyszerre közös és egyéni örökségek (a nyelv, a nyelv!) iránti makacs áhítat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése