"Odabent, az Emke kávéház fedett termében egy zenekar hangolt. Idekint, a Körös fölött már nem ragyogott a nap, villanyfényben pompázott a Szigligeti Színház. A férfiak nyakából maradék, kihűlt nudliként csüngött alá a meglazított nyakkendő, a nők válláról földre hullott a drága boa. Pedig a tavaszi este barátságtalan hűvösséggel szökött be Várad legvígabb, legélettelibb terére, és a folyó felől be-betörő szél libabőrt borzolt a fehéren felvilágló nyakszirtekre, vállakra, karokra."
(A borostyán hárfa, 316.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése