Hajrá, szerkesztő!

Nyolcan olvasták (a szerencsétlenebbek kétszer is), nyolcan véleményezték, ezeket a véleményeket kellett összefésülnöm, -hangolnom a saját elképzeléseimmel. Helyesbítek: félelmeimmel, mert az a fajta vagyok, akiben elalvás előtt, félálomban támadnak rémlátomások, hogy ez vagy az a jelenet/karakter nem működik, mégis a másik ötletet kellene megvalósítani, biztos, hogy jó az időrend?, túlcsavartam/alulterveztem stb., stb. a végtelenségig. Reggel szerencsére eszembe jut, hogy egy kriminek mindig lesznek olyan olvasói, akik hasznosnak érzik, ha oldalakra rúgó hibalistával ajándékoznak meg, és különben is, már az első oldalon rájöttek, hogy ki a gyilkos, nem beszélve arról, hogy az emberek miért nem viselkednek logikusan?!, a szemetek, legalább a fikció világában, hát nem? Ez egy ilyen műfaj, na. Bizonyos dolgokat nem lehet megúszni. Azt se, hogy megtanuljam túlélni a, hm, tévedékenységemet.

Az új regényt, amit jelen állás szerint az idei Könyvhétre tervezünk fogható formátumban megjelentetni, tavaly tavasszal kezdtem írni. Júniusban fejeztem be az első változatot. Hirtelen, tkp. indulatból jött, de nem ártott neki a kis híján éves spájzolás, fél évvel később ugyanis mindenféle szívfájdalmak nélkül dobálom ki a bekezdéseket, amikre nincs szükség.
Izgulok, mit szóltok majd hozzá, mert nagyon más, mint a Veronok, nyelvileg és világképében is, mivel ez egy Pesten zajló kortárs krimi. Az eddigi véleményezők, akiknek a figyelmes olvasásáért nagyon és őszintén hálás vagyok, ilyeneket mondtak például (pedig meg se fenyegettem őket szöges bunkósbotokkal):

"Ha azt írták Kondor Vilmos könyveire, hogy a magyar hard boiled krimi megteremtője, akkor valószínűleg te leszel a magyar hard-explosive krimi ősanyja."
"Örülök, hogy a jelenre váltottál, tök jól áll neked. Kíváncsi vagyok, hogy akik a Veron-könyveket olvasták, mit szólnak hozzá, de szerintem bírni fogják."
"Ahogy elküldted, azonnal belefogtam, és, mivel, szerencsére, izgalmas, így nagyon gyorsan végig is olvastam. Vagyis az első teszten nálam átment :)"
"Annyira beszippantott, hogy nem tudtam letenni, egészen addig, míg ma este a végére nem jutottam."
"Nagyon tetszik, hogy ennyire társadalomérzékeny. Hogy ebben a műfajban így belemész naprakész problémákba, nyíltan a karaktereden keresztül, csüdig bele."

Persze írtak-mondtak ők sok egyebet is, kevésbé hízelgőket (egyszer például egy oldalon belül átváltoztattam a pozsonyi kiflit krémesre, nem tudom, miért csinálok ilyeneket, a kiflivel semmi gond), mindenesetre ígéretes, hogy különösebb nehézségek nélkül képesek voltak megbirkózni a szöveggel. A szöveggel, ami mától kezdve a szerkesztő vállát nyomja. Aminek van már (hangszer és szín nélküli) címe, és a közeljövőben borítója is lesz.

Amiből könyv lesz.