hétfő

Nem vagyok járványszakértő, csak író

Szóval csak a szórakoztatást és a figyelem-elterelést tudom bedobni a közösbe. (De már gondolkodom rajta, hogy megtanulok szaxofonozni. Vagy bolti kasszázni.)
Ennek a cikknek az egyik felét a szegedi vonaton és nagyállomáson írtam, a másikat otthon (Magyarkanizsa, Szerbia). Egy ideig most egyik helyre se igen mehetek, úgy fest.
Cserébe viszont egyetlen szó sincs benne vírusokról :) Annál több mindenféle békebeli frigyekről és hozományokról.
Ugyanitt (szigorúan láb)pacsi a most szintén bezárt levéltáraknak, amelyek évek óta egyre több dokumentumot tesznek online is elérhetővé <3
A házassági szerződés ezért korántsem ment ritkaságszámba, különösen, ahol a menyasszony ingóságokat (pénzt, bútort, ruhaneműt, esetleg ékszert) vitt a közös háztartásba. A nők, de kivált a papáik rajta tartották szemüket a móringon, és el akarták kerülni, hogy a ház ura egyik napról a másikra kisemmizve, akár gyerekestül utcára tehesse asszonyát. A közjegyző előtt kötött megállapodásokból hiányzik az a szégyenlősség, amivel ma a házassági szerződésről szoktunk beszélni – hogy a bizalmatlanság jele, hogy a másikat megbántjuk még az ötlettel is, hogy nem hiszünk a szerelmünkben és abban, hogy mindhalálig kitart.
https://kepmas.hu/minden-sikeres-ferfi-mogott-van-egy-csinos-noi-hozomany-hazassagi-szerzodesek-a-20-szazadfordulon

Nincsenek megjegyzések: