… és ne feledjétek, véreim, január 22. a magyar kultúra napja.
A regény kommunikációs eszköz (részemről biztosan: általa beszélgetek az emberekkel és a világgal), úgyhogy amikor valaki odafigyel arra, amit mondok, és válasza is van rá, akkor hátradőlök, és azt mondom: na, hát ezért volt érdemes görbíteni a hátamat a laptop előtt hónapokon át. (Költőnek kellett volna mennem, tudom. Bár ugye az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon :))
Köszi, Odaértett Olvasó <3
Az Afázia úgy pörgős sci-fi, hogy közben igényes, irodalmi szöveg, a mindenkori, nyelvileg igényes ponyva és a szépirodalom szerelemgyereke, és javaslat egy újfajta kanonizációs eljárásra: legyenek azok a szent szövegek, amelyek az értő olvasás aktusától fontossá válnak: amelyekhez kötődünk, amelyek valódi érzelmeket váltanak ki az olvasóból egyéni és közösségi szinten egyaránt, függetlenül attól, hogy az alkotójuk mikor minek szánta, vagy a kritikusok minek nevezték és nevezik őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése