Ha fényt nem is, de egy vonatot már látok az alagút végén.
(Közel lakom a Nyugatihoz.)
Próbálom elhitetni magammal, hogy innentől már lejtős, könnyed séta lesz, de igazából most jön az a rész, amikor idegzsábával küzdve próbálom észben tartani, milyen jelenet/információ az, amit még feltétlenül bele kell írni, hogy ne legyen félszemű a krimi. (Én már csak ilyen szaki-módra gondolok a regényírásra, érzéketlenül a múzsapuszira és a tananyagban elfoglalt örökléti trón fűszeres leheletére.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése