Hónapok óta nem írtam semmi prózait, folyamatosat, tudjátok, bekezdésekkel, a sokat kifogásolt hosszú mondatokkal (nem veszem ám magamra, ez van, így jártatok :)), netán oldalakkal!, meg ilyesmi. Törtem a fejemet, firtattam a saját kedvemet, már egy teljes Markovics-novellát felvázoltam, de nem igazán éreztem az izzást. (Nem mintha a munkáim zöme bármilyen izzást igényelne, lelkes sírásója vagyok az általános lustaság ihlettel meg múzsával való takargatásának.) Ilyenkor jól jön a külső kényszer (apropó, múzsa, a közmondás meg a tapasztalat szerint a pénz és a határidő ebben a témában a leginkább működőképes), ezért nyúltam a már bevált módszerhez, vö. lamantin.
Kimazsoláztam három címet az Index pénteki címlapjáról, beleértve az aktuális névnapokat, és megszavaztattam a facebookos-twitteres pajtásaimat, mi legyen a téma, aztán adtam egy napot magamnak, hogy kiötöljek belőle pár oldalt. Kisdiákoknak ne áruljátok el, mert rossz példát mutatok, de végül vasárnap este 6-kor estem neki a konkrét írásnak; részben mert volt más dolgom is, részben mert esetemben a gondolkodás mindig tovább tart, mint maga a formába öntés. Én ilyen kis lassú észjárású vagyok, na.
Íme az eredmény, ami vasárnap este 11-re készült el.
Kimazsoláztam három címet az Index pénteki címlapjáról, beleértve az aktuális névnapokat, és megszavaztattam a facebookos-twitteres pajtásaimat, mi legyen a téma, aztán adtam egy napot magamnak, hogy kiötöljek belőle pár oldalt. Kisdiákoknak ne áruljátok el, mert rossz példát mutatok, de végül vasárnap este 6-kor estem neki a konkrét írásnak; részben mert volt más dolgom is, részben mert esetemben a gondolkodás mindig tovább tart, mint maga a formába öntés. Én ilyen kis lassú észjárású vagyok, na.
Íme az eredmény, ami vasárnap este 11-re készült el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése