Egy csomó kortárs krimiben (és krimisorozatban) szolgáltatják az izgalmat szép, fiatal nők meztelen holttestei, gyakran nem minden pornográf tárgyiasítás nélkül. Mi lenne (gondoltam), ha most kivételesen nem a hős nyomozónak, hanem az áldozatoknak szurkolnánk?
Ida és az aranygyapjú (2003) A fekete zongora (2010) A türkizkék hegedű (2011) A borostyán hárfa (2012) Az arany cimbalom (2014) Arkangyal éjjel (2016) Afázia (2021) Aki gróf úr akar lenni (2023) Gőzgépek és pomponlányok (2023)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése