Helytelenítem, ha a női főszereplős, hagyományosan női(nek bélyegzett) szerepeket tematizáló könyveket "női" könyveknek (jelen esetben női kriminek) hívják, mert az egyfajta műfaji gettósító gesztus. Kevesebb gondom lenne a jelenséggel, ha a "női" jelző az irodalomkritikában - és gyakran olvasói részről is - nem a lekezelés és értéktelenítés nem is annyira udvariaskodó szinonimája volna, tisztelet a kivételnek.
Ida és az aranygyapjú (2003) A fekete zongora (2010) A türkizkék hegedű (2011) A borostyán hárfa (2012) Az arany cimbalom (2014) Arkangyal éjjel (2016) Afázia (2021) Aki gróf úr akar lenni (2023) Gőzgépek és pomponlányok (2023)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése