Egy mondat az ARKANGYALról 16.

Egy csomó kortárs krimiben (és krimisorozatban) szolgáltatják az izgalmat szép, fiatal nők meztelen holttestei, gyakran nem minden pornográf tárgyiasítás nélkül. Mi lenne (gondoltam), ha most kivételesen nem a hős nyomozónak, hanem az áldozatoknak szurkolnánk?

Egy mondat az ARKANGYALról 15.

Többen kérdezték, ezért is mondom: az öncélú erőszak-ábrázolástól kinyílik a bicska a zsebemben, szóval ilyesmire az Arkangyalban ne számítsatok. Másrészt - ahogy ezt nyilván már tapasztaltátok - amikor az ember olvasóként izgatottan talpal a főhős nyomában, sok rettenetet képes viszonylag könnyen elviselni azért, hogy megtudja, hogyan keveredik ki a főhős ezekből a helyzetekből (és hogy egyáltalán kikeveredik-e).

(Igen, ez több volt egy mondatnál :))

Egy mondat az ARKANGYALról 14.

"amúgy meg ideje volt, hogy legyen egy tökös női magyar karakter", az egyik kedvenc megállapításom azok közül, amiket az előolvasók mondtak.

Egy mondat az ARKANGYALról 13.

Itt-ott skandináv krimis, itt-ott domestic thrilleres, de egyik alműfaj címkéje se illik rá pontosan.

Egy mondat az ARKANGYALról 12.

Sokáig "XX" munkacímen futott a kézirat (kromoszómás utalás).

Arkangyal éjjel - borító

Remélem, a krimikedvelők megtalálják.
(És nem riadnak vissza a magyar helyszíntől, szereplőktől, szerzőtől. És a kortárs környezettől.)

Egy mondat az ARKANGYALról 11.

Hogyan mutathatja ki egy nő a dühét anélkül, hogy arcába kapná a "hisztis" jelzőt? (A kérdés összefügg a főhős karakterével.)

Egy mondat az ARKANGYALról 10.

Kábé egy hónap múlva már a könyvesboltban is megsimogathatom. Kinyitni persze nem merem, mert a sokszori átnézés ellenére is folyton rettegek, hogy szembetalálom magam egy elgépeléssel.

Egy mondat az ARKANGYALról 9.

Azt hittem, ilyen nem lesz többet, de már megint úgy érzem magam, mint egy elsőkönyves. Már harmadszor.
(Ez meg a 200. bejegyzés itt :))

Egy mondat az ARKANGYALról 8.

Azoknak, akiknek a young adult (ifjúsági regény) a komfortzónájuk, és nem szívesen lépnek ki belőle, nem ajánlom.

Egy mondat az ARKANGYALról 7.

Ha film lenne, 16-os karikát tennék rá.

Egy mondat az ARKANGYALról 6.

A szöveg kb. 90%-át a főszereplő E/1 elbeszélése teszi ki.

Egy mondat az ARKANGYALról 5.

Az előolvasóimat konkrét kérdéssorral kínoztam, a nőket és a férfiakat különbözővel.

Egy mondat az ARKANGYALról 4.

Bár a bántalmazás fontos eleme a történetnek, a regény világa közel sem kétosztatú, ahol a nők csak áldozatok, a férfiak pedig csak agresszorok (ahogy az előítélkezők gyakran hajlamosak messziről minősíteni az efféle témákat).

Egy mondat az ARKANGYALról 3.

Nagyon drukkolok, hogy az olvasók drukkoljanak a főhősnek, főleg azért, mert egy ilyesfajta karakternek nem sok előzménye van a magyar irodalomban (én speciel egyről se tudok).

(Mostantól a megjelenésig mindennap mesélek egy mondatnyit az Arkangyal éjjelről, persze szigorúan spoilermentesen.)

Egy mondat az ARKANGYALról 2.

Engem elsősorban a főszereplő karaktere és reakciói érdekeltek, aztán jött csak a téma és a sztori.

(Mostantól a megjelenésig mindennap mesélek egy mondatnyit az Arkangyal éjjelről, persze szigorúan spoilermentesen.)

Egy mondat az ARKANGYALról 1.

A történet és a főhős tökéletes anyaga lenne egy kortárs képregénynek (kár, hogy az ilyesminek nincs piaca Magyarországon).

(Mostantól a megjelenésig mindennap mesélek egy mondatnyit az Arkangyal éjjelről, persze szigorúan spoilermentesen.)

Az új regény címe:

ARKANGYAL ÉJJEL.

Ez a címe a Könyvhétre megjelenő regényemnek, ami jelenleg a korrektori és a tördelői kör között lebeg, és eddig olyan hatszor olvastam el. (Tehát nyilván marad benne valami izé, aminek nem kéne. Igen, most épp nagyon sajnálom magamat :))

Pár szót a regény történetéről és hangulatáról is elejtett Agave Zoli (igen, így van anyakönyvezve) ebben az interjúban.

Még remélhetőleg számos alkalom lesz, amikor beszélhetek a regényről, de azért a Zoli által mondottakhoz már most hozzáfűzném, hogy senki ne számítson valamiféle irodalomnak álcázott, lassú sodrású, panaszos szociográfiára. Az Arkangyal éjjel bizony zsánerdarab. Sőt, ha lenne Magyarországon képregényes piac, azt mondtam volna, képregényben csináljuk meg - majd meglátjátok, miért. (Ha szerencsém van :))

HÍR!

De ez még nem az.

Hajrá, szerkesztő!

Nyolcan olvasták (a szerencsétlenebbek kétszer is), nyolcan véleményezték, ezeket a véleményeket kellett összefésülnöm, -hangolnom a saját elképzeléseimmel. Helyesbítek: félelmeimmel, mert az a fajta vagyok, akiben elalvás előtt, félálomban támadnak rémlátomások, hogy ez vagy az a jelenet/karakter nem működik, mégis a másik ötletet kellene megvalósítani, biztos, hogy jó az időrend?, túlcsavartam/alulterveztem stb., stb. a végtelenségig. Reggel szerencsére eszembe jut, hogy egy kriminek mindig lesznek olyan olvasói, akik hasznosnak érzik, ha oldalakra rúgó hibalistával ajándékoznak meg, és különben is, már az első oldalon rájöttek, hogy ki a gyilkos, nem beszélve arról, hogy az emberek miért nem viselkednek logikusan?!, a szemetek, legalább a fikció világában, hát nem? Ez egy ilyen műfaj, na. Bizonyos dolgokat nem lehet megúszni. Azt se, hogy megtanuljam túlélni a, hm, tévedékenységemet.

Az új regényt, amit jelen állás szerint az idei Könyvhétre tervezünk fogható formátumban megjelentetni, tavaly tavasszal kezdtem írni. Júniusban fejeztem be az első változatot. Hirtelen, tkp. indulatból jött, de nem ártott neki a kis híján éves spájzolás, fél évvel később ugyanis mindenféle szívfájdalmak nélkül dobálom ki a bekezdéseket, amikre nincs szükség.
Izgulok, mit szóltok majd hozzá, mert nagyon más, mint a Veronok, nyelvileg és világképében is, mivel ez egy Pesten zajló kortárs krimi. Az eddigi véleményezők, akiknek a figyelmes olvasásáért nagyon és őszintén hálás vagyok, ilyeneket mondtak például (pedig meg se fenyegettem őket szöges bunkósbotokkal):

"Ha azt írták Kondor Vilmos könyveire, hogy a magyar hard boiled krimi megteremtője, akkor valószínűleg te leszel a magyar hard-explosive krimi ősanyja."
"Örülök, hogy a jelenre váltottál, tök jól áll neked. Kíváncsi vagyok, hogy akik a Veron-könyveket olvasták, mit szólnak hozzá, de szerintem bírni fogják."
"Ahogy elküldted, azonnal belefogtam, és, mivel, szerencsére, izgalmas, így nagyon gyorsan végig is olvastam. Vagyis az első teszten nálam átment :)"
"Annyira beszippantott, hogy nem tudtam letenni, egészen addig, míg ma este a végére nem jutottam."
"Nagyon tetszik, hogy ennyire társadalomérzékeny. Hogy ebben a műfajban így belemész naprakész problémákba, nyíltan a karaktereden keresztül, csüdig bele."

Persze írtak-mondtak ők sok egyebet is, kevésbé hízelgőket (egyszer például egy oldalon belül átváltoztattam a pozsonyi kiflit krémesre, nem tudom, miért csinálok ilyeneket, a kiflivel semmi gond), mindenesetre ígéretes, hogy különösebb nehézségek nélkül képesek voltak megbirkózni a szöveggel. A szöveggel, ami mától kezdve a szerkesztő vállát nyomja. Aminek van már (hangszer és szín nélküli) címe, és a közeljövőben borítója is lesz.

Amiből könyv lesz.