Nyomozd ki!

Krimikönyvesbolt-hirdetés: ha meg akarod találni, kövesd a nyomot.
(Tartok tőle, hogy a valóságban nem túl eredményes a hirdetés, de azért szellemes.)

Történelem és kortárs próza

Mi keresnivalója van/lehet a történelemnek a regényben? Erről fognak társalkodni okos emberek meg még én is a Nyitott Műhelyben KEDDEN, ESTE 7-KOR.
Egész pontosan ez a program:

Sorozat indul a Nyitott Műhelyben – minden hónap utolsó keddjén lábjegyzeteket fűzünk irodalmi ügyekhez és művekhez. Nem egyetlen műről vagy szerzőről beszélünk, hanem egy-egy jelenségről, összekapcsolva kortársat és klasszikust, illetve az irodalomtörténészek, szerkesztők, írók és kritikusok szempontjait.
Első alkalommal témánk A történelem szerepe a szaporodó kortárs történelmi regényekben. Vendégeink Baráth Katalin, történész, történelmi krimik szerzője, Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus, és Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó szerkesztője. Az estek háziasszonya Szilágyi Zsófia, irodalomtörténész.

Ég bennem egy kis lámpaláz, mert ezek itten komoly emberek, bár bizakodásra adhat okot, hogy amikor Margócsy tanár úr óráján kb. 15 éve az esett ki a számon egy Jósika-regény kapcsán, hogy tisztára olyan, mint a Gladiátor c. film (mármint nem Margócsy tanár úr, hanem a regény), akkor nem rúgott ki rögtön.

Vigyázz, kész!

A történetnek már egy hete a végére értem, de még mielőtt emberi szem (az enyémen kívül) láthatná, tempósan át szoktam gyalulni az egészet, ez általában azt jelenti, hogy nem sok mondat van, amibe nem nyúlok bele. Ezért aztán meg is csúsztam egy csöppet, pontosabban azért, mert az átlagos Veron-kötetnél (nyomtatásban cirka 300 oldal) 50%-kal hosszabbra nyúlt a sztori, de hát ez van, ha a "történet a történetben" fölépítést választja az ember. (Ezúton is figyelmeztetek mindenkit!) Persze fogalmam sincs, hogy milyen lett, de hát sosincs, én mindenesetre beleírtam, amit akartam :) (Igen, a komornyik a gyilkos már megint, éppen azért, mert már senki se számít rá!)
Miközben én azt remélem, hogy valahogy vissza lehet csalogatni a durva bánásmód miatt emigrált agysejteket, átadom a szót a szerkesztőknek.

Barátom, a helyesírás

Átfuttattam az újabb fejezeteket. Ízelítő a vidám percekből, amelyekkel megleptük egymást a magányos alkotásban soha egyet nem értő társammal, a Word helyesírás-ellenőrzőjével.

Ő nemcsak nem ért egyet velem, de még perverz is:

Alighanem agyamra ment az egyik állandó szereplőm. Ez egy jel, hogy tétessem el láb alól?

Illetve az egyik leggyakoribb üzenet, ami egyben a potenciális sírfeliratom:

Akiknek még 1920-ban is tartott a háború

A szabadkai 86. gyalogezred ("a bácskai fiúk", a magyarkanizsaiak déd- és ükapái) első világháborús története nem egy könnyed matinéolvasmány. Az alábbi csak egy a drámai momentumok közül, és többek között arról tudósít, hogy még 1920-ban is halhattak hősi halált az akkor már nem is létező ezred katonái.

(A következő Dávid Veron-sztori idáig még nem jut el, de a folytatásnak ilyen események adhatják meg az alaphangját.)

Meta

Online is hozzáférhető ez a tanulmánygyűjtemény, amiben összefoglaló jellegű és egyes szerzői műveket is elemző közleményeket egyaránt találhatni. Én a magam természetesen önző módján elsősorban Benyovszky Krisztián cikkét ajánlom, Gender and Genre in the Mistery Novels of Katalin Baráth (a címbe még belefért volna egy Gendarmerie :P), ami tartalmilag röviden ez:

A contemporary Hungarian female crime fiction writer, Katalin Baráth is the topic of the essay, which analyses the relationship between crime fiction and feminism focusing on the characteristic features of the role of female detectives.

Különben:
első ránézésre minden az ún. romantikus műfajra vonatkozó reflexió hiányzik a kötetből, amit én kissé furának találok, mert nem gondolom, hogy csak piaci szempontból megkerülhetetlen ága ez az irodalomnak, főleg, ha az ember tényleg komolyan veszi a saját, gender címszavú teoretikus érdeklődését, pláne ha identitásképzésről van szó.

SELFIE

Alcím: 65 ezer szó.
Készült 2014.01.25-én, zsírkréta, jegyzetlap és háromforintos Nokia készülék segítségével.

Legendás nyomozók a magyar irodalomtörténetben

#magyarkultúranapja2014
(Avagy ha nincs magyar krimitörténet, majd csinálok én :))

Bocs, fáradok

Megverselt mackós

Kínomban (395 ezer leütés, nyikorgó hátizmok) egészen extrém dolgokkal szórakoztatom magam, például ezzel a verses betöréssel, amit sose találtam volna ki, melyik fura ízlésű poétánk írt.

Ó, igen, nagyon mellé: Babits Mihály volt az, aha, Nyugat, 1920/23-24.

Babits Mihály: Háborús detektivhistória
Látod az autót - az autót az éjben?
Hat detektiv ül benne... jönnek értem...
Mikor ott guggoltam a kassza előtt, s jaj, hangtalan
gyémánthegyü fúró fúrt s a lámpa sárga sáva mint arany
kard, a sötétben, a résben, kotort, kapart, keskenyen, élesen -
Látod az autót? most kanyarul, suhanva, kéjesen
az úthajlásnál - ránk vakít két tűzszeme az éjben -
Látod az autót? Itt van amitől féltem:
két fénycsápját löveli fehéren előre - nagyszerü ez!
Fenét félek már! Tudod, barátom, lassankint minden csak mozi lesz.
Mikor ott guggoltam a kassza előtt s fúrt a masinám,
akkor is így volt már... modern csudák, peregve simán,
tudod, a páncélszekrény, a rekeszes lámpa, a gép...
és aztán a ház maga, ablakok az éjben, ujj, de szép!
hat emelet, lifttel, betonfal, acélplafon -
benn rémlő bőrfotelek, leakasztott telefon:
mind, mind mozi csak - látod, itt van már - mit remegsz, fiam?
Mondom neked, elmegy mellettünk, elsuhan,
fénye fátylába vakulva - most! - úgy-e mondtam? - Láttad, amint
feszülten ült benn a hat, s a revolverét tapogatta mind:
ők félnek! - kacagj hát! - Mit remegsz? Jobb volna talán
a fronton? - Piszt! Most ott kanyarodnak a part falán -
Most - Zsupsz! - Ezt jól csináltuk, úgy-e? No fiam, kacagj!
Hm, urak, jól esik a fürdő? Minden mozi csak!
Veszély? Mi az ?! Elmegy, elsuhan. - Jobb volna talán a fronton?
Ölik egymást, millió bolond! Mi gondod, és mi gondom?

A nemes, nagy krimi

Szokás emlegetni (mintegy a mély- és a semmi művészet könnyfakasztó találkozásaként), hogy Nemes Nagy Ágnes milyen kedves Agatha Christie-nekrológot írt 1976-ban a Nagyvilágba. (Ld. a Művész irgalmasan lehajol a hajléktalan ponyvairodalomhoz.) Kiemelések tőlem.

"Agatha Christie szakmai kiválóságát éppen az szavatolja, hogy a szerkesztés tudora, a rejtvényregény biztos kezű takácsmestere. Esze ágában sincs irodalmiasnak lenni. Nem tukmálja ránk a lelkét, nem brillírozik „egyénített” alakábrázolással, mélyenszántó társadalmi körképpel, nem áriázik – alig-hamis – pszichológiát. Az ő regénye az, ami. És abban hiánytalan. Az öreg ladyt – szerencsére – egyáltalán nem érdekli a gyilkosság, a vér, az erőszak, rezzenéstelen arccal rakja le műfaja sztereotípiáit, így a gyilkosságokat is, mint pasziánszozó a kártyákat; nem érdekli más, csak a rejtvény, a rejtvény hézagtalan szabályrendszere. A szerkezet és megint a szerkezet, az igazi krimi, a lépcsőzetesen épített feszültség alfája és ómegája. És ha mégis szükségessé válik, szemcseppentővel adagolja bele könyveibe az elkerülhetetlen mellékest: a jellemrajzot, a társadalmat, a tájat, a légkört. Ám a fair játék ritka jutalmaként ezek a cseppek nagyon is jóízűek."

Ugyanitt, és ez szerintem érdekesebb is, megkülönböztet két típust a krimin belül:

"Az egyik az üldözéses típus. Sémája: elöl megy egy autó, mögötte a másik autó, és kölcsönös lövöldözésük voltaképpen a regény végéig tart. Az autó vagy a lövöldözés helyettesíthető bármivel. E regénytípus izgalmi hatóanyaga a fizikai veszély. A másik regényfajta hatóanyaga viszont a rejtvény. Míg az üldözésnek nincs titka, vagy teljesen esetleges, ráaggatott titka van, addig a rejtvénynek az első mondattól az utolsóig kell áthatnia a cselekményt, rituálisan szigorú játékszabályok szerint. Az üldözéses regény kezdetleges kalandhalmaz, még akkor is, ha újabb változataiban néha jó, szinte-szinte irodalmi részletrajzzal, környezetrajzzal kendőzi is magát – a rejtvényregény a szerkezet diadala."

Összehasonlításképpen fölhívnám a figyelmet egy 30 évvel korábbi színikritikára is, amiben Nemes Nagy egy Tíz kicsi néger-előadást kritizál. És ahol mellékesen, de direktebben véleményezi a krimi értékét:

"Agatha Christie hihetetlen pontossággal, sőt ízléssel szerkeszt, indokol, csak éppen kétséges, hogy érdemes-e ennyit fáradni? Legfőbb erénye, hogy nem akar „irodalmi” lenni. Nem önti fel a történetet valami érzelmes vagy világnézeti mártással, ami általában a könnyű műfajú színdarabok legelviselhetetlenebb tulajdonsága. Kesztyűtlen kézzel facsargatja a néző idegeit, s az előadás meglepetése, hogy a közönség – nevet. A teljes valószerűtlenség teszi ezt? Vagy a színészek kissé groteszkségbe futó játéka? A logikai érdeklődés ébren marad, de az érzelmi önmaga ellentétébe csap át. Így lesz a bűnügyi darab „mulatságos”. A díszlet s az előadás – sajnos – igen jó. Mennyi pazarlás – semmiért!"

Tanulság nincs sok, érdekességecske több. 

Félmaraton

Ha fényt nem is, de egy vonatot már látok az alagút végén.

(Közel lakom a Nyugatihoz.)

Próbálom elhitetni magammal, hogy innentől már lejtős, könnyed séta lesz, de igazából most jön az a rész, amikor idegzsábával küzdve próbálom észben tartani, milyen jelenet/információ az, amit még feltétlenül bele kell írni, hogy ne legyen félszemű a krimi. (Én már csak ilyen szaki-módra gondolok a regényírásra, érzéketlenül a múzsapuszira és a tananyagban elfoglalt örökléti trón fűszeres leheletére.)

Önteltség és önámítás

Nem, ez most nem az a poszt, amiben a főhős a vélt gyöngeségeiről nyifog azért, hogy a válaszok megerősítsék abban az amúgy rendíthetetlen (és egyben vállalhatatlan) meggyőződésében, hogy ő milyen szép/okos/ügyes, viszont legközelebb vágjatok arcon egy oldalassal, ha "regény a regényben" szerkezettel akarnék kísérletezni.

És most egy halk súgás az egyik helyszínről (az autókat direkt nem vágtam le a képről!).

Logopédikus csoda

"Nyugtalanhodik a gyomha, affonyom?", imigyen udvariaskodott egy szereplő, akinek a következő oldalra nyomtalanul elmúlt a beszédhibája. Ezt persze csak most vettem észre, ahogy visszaolvastam, amit írtam.

Olyat, hogy valakinek deus ex machina megváltozik a haj- vagy szemszíne, rendszeresen elkövetek, de a logopédiai mirákulum az első eset volt a praxisomban. Mi lesz a következő? Férfivá operálok egy nőt az igeidők puszta erejével? :)

Forrás: fortepan.hu

Apró betűporciók

Valamelyik angol lap a pultnál legurított korsó sörhöz hasonlítja a rövid történeket élvezetét. Nekem inkább a szendvics jut eszembe, vagy egy szalonnafalatból és kenyérdarabból fölfegyverzett asztali katona. (Kultúrák és ízlések.)

Én a Scribden tárolom azokat a kis ötleteimet, amikből efféle katonákat gyártottam. Van köztük alternatív történelmi krimi, mélabús science fiction, Gombóc Artúr ifjúságának noirosított változata meg szinkronúszós történet is. És az összesített olvasottság most lépte át a 18 ezret.

A jó történetek (és egy befejezett kézirat) évét kívánom

...és persze egy csomó minden mást is, bár ez csak feltételezés, mert a határidők sokkal jobban nyomasztanak annál, hogy mindenféle kívánság- és egyéb listákról ábrándozzak.

Állandó kívánságom még a föntiek mellett, hogy ne álljunk ellent a sodródásnak (hívhatod őket kanyaroknak, nyitott fülnek-szemnek vagy lehetőségeknek is), mert a sodródás a kiszámítottság, megfontoltság és mindenekelőtt az unalom egyik leghatásosabb ellenszere. Nem Coelho szerint :)

Nem mindenki nő, aki bella

Szomory benézte, a Nyugat meg beszólt.

Az angyalok földje meg a bicikli - novella

Notórius műfaji besorolók urban fantasy-nek bélyegeznék, de mivel Angyalföldről van szó, szerintem inkább proletárfantasy, ha már.
(A linkre kattintva, a Scribden szembarátabb méretben is olvashatod, különösen, ha ráböksz a Full View gombra az oldal tetején.)

Az angyalok földje meg a bicikli by Baráth Katalin

Agave krimik első fejezetei meghangosítva

A mai, utolsó feladvánnyal véget ért a 23 napos játék, aminek a lényege az volt, hogy az elhangzott részlet alapján kitaláld, melyik könyv elejéről van szó. (A neveket általában Mikulásra hamisítottam, hogy ne legyen olyan könnyű.)

Az 1-2 perces hangosfeladványokat lejátszólistába gyűjtöttem, úgyhogy ha netán egyszer nem tudod, mit olvass, hallgass bele, hátha kedvet kapsz valamelyik regényhez.

2013 kedvenc könyve

A Próza Nostra mindenféle betűvetőt faggatott ebben az ügyben, ma én kerültem sorra. És persze, hogy krimiről van szó.

Ezt írtam:

„– Előre kell bocsátanom valamit, még azon az áron is, hogy tahónak gondol – folytatta a nem lovag, amint helyet foglalt. – Én amikor beszélek, nem eszem. Következésképpen, ha eszem, nem beszélek.
– Isten hozta a klubban – válaszolta Montalbano, és megkönnyebbülten felsóhajtott.”

Andrea Camilleri: Az uzsonnatolvaj

2013 legolvasottabb könyveit valójában 2012-ben fedeztem föl, amikor a Hármas könyvelés című könyves podcast műsorvezetőinek túláradóan lelkes élménybeszámolóit hallgattam egy Andrea Camilleri nevű fazonról. A mondott fazon már igen éltes, és eleddig nem kevesebb, mint 22 darab regényt kanyarított egy Montalbano nevű szicíliai rendőrnyomozó köré. Az ajánlás és az első élmények hatására heteken belül összevadásztam a magyarul elérhető Montalbanókat, ami nem könnyű, mert vagy csóró kiárusításokon vagy némely antikváriumban lehet csak rájuk akadni.

A hallgatag, morózus, nagyevő és nagyúszó Salvo Montalbano, akiről, mint kiderült, az olaszok közben helyre tévésorozatot is rittyentettek, az idei évem sztenderd ágyközeli ismerőse volt. Majd minden este kezembe került a regények közül valamelyik, nyáron azért, mert forróság volt, és ilyenkor külön boldogság Montalbano tengerparti verandáján sertepertélni; télen meg azért, mert… nagyjából ugyanezért, tavasszal és ősszel meg azért, mert csak. Mert jól esik azt képzelni, hogy a morgós, darabos humorérzékű Montalbano valahol tényleg ott jön-megy a Vigáta nevű, képzelt szicíliai városban, igyekszik kikerülni a maffia cselvetéseit, szívósan utánamenni a nem fontos emberek megnyomorítóinak, ugráltatni színes egyéniségekből álló beosztottjait, megúszni bármilyen magánéleti felelősséget, és mindeközben nyálcsorgató ebédeket és vacsorákat a gyomrába emelni. És mialatt a Maigret-rajongók azonnal beszerzik a Camilleri-regényeket, én csöndben fohászkodom a vigátaiak Szent Calogerójához, hogy valamelyik magyar kiadó vegye már a bátorságot a Montalbano-regényözön folytatásához.