vasárnap

KÉSŐ - ÚJ röpnovella


Bedugult a körút!
A kulcs beletört a zárba!
Már a sarkon voltam, amikor észrevettem, hogy lekávéztam az ingemet!

A megállóban toporgott, a mobilját nézte. Ha a busz két percen belül ideér, akkor ő csak öt percet késik. De ha három perc múlva jön, akkor lemarad a villamosról, úgy meg már tíz perc.
Ideje kifogásokat gyűjteni.
A jó kifogás életszerű. Együttérzésre készteti a főnököt. Apró, de jelentékeny kellemetlenség. Bárkivel megeshet, még a főnökkel is.
Elnézett a pályaudvar felé, ahonnan a busz indult. Többen is szuggerálták a forgalmat, hátha a telepátia átrepíti a buszt a dugó fölött, puhán belebegteti a megállóba. Egy buggyos nadrágos, fiatal nőt a szuggerálás egészen a járda pereméig hajtott, és ahogy kihajolt a forgalom benzines ködébe, aranyszandálos lába lebicsaklott az útra.
Így bukkant ki mögüle egy ismerős arcél.
Hirtelen elfeledkezett a buszról, a kifogásokról. Még a főnökéről is.
Az arcél megbűvölte. Csak bámulta, elhomályosuló szemmel.
Nahát. Teljesen kopasz. A füle is megnyúlt. De a rövid, vastag orr meg az a meredek homlok egyértelműen az övé.
Húsz év óta nem. És most épp itt, a megállóban.
A húsz év persze csak úgy igaz, hogy személyesen. Hogy személyesen nem. Mert amúgy látta a fotóját párszor az újságban: egyszer a népszámlálás eredményeiről nyilatkozott, másszor a statisztika új módszereiről. Hogy harmadjára miről kérdezték, arra nem emlékezett. Rég volt, és ő épp a kamaszkorával küzdött. Nem akart összejönni az első szerelem. Vinnyogott az ágy sarkában, amikor azt hitte, nem hallják.
Évek múlva jött rá, hogy az anyja végig tudott az ő szerelmi gyötrődéséről. Nemcsak erről az első igaziról, de az összes többiről is.
Föl kéne hívni anyát. Mit gondolsz, anya, ki van itt a megállóban.
Elsőre kitalálná. Olvassa a hanglejtését, mint Kobajasi Kenicsiró a kottát.
Ó... De hisz nem hívhatja föl. Már nem.
A szandálos nő visszaállt a helyére, ezért neki a nyakát kellett nyújtogatnia, ha látni akarta azt a fejet. A sovány, hajlott testet.
Óvatosan nyújtózkodott, nem akarta, hogy észrevegyék. Még nem.
Húsz éve még dús, szőke haja volt. Amikor melléült, hogy magyarázzon, egy sűrű tincs hullott előre mindig, olyan hosszú, hogy súrolta az íróasztal lapját, néha még a ceruzaforgácsot is fölszedte, hogy aztán a fürdőszobában hullajtsa el.
Leletek a fésű fogai közt.
Tényleg bedugult a körút. Kifogásnak mondjuk elég sovány, őt legalábbis nem mentené meg a túlóráktól és a szemrehányásoktól.
Rombuszmintás kardigánja van. Negyven fok felé sprintel a nyár, a levegő térdmagasságban remeg az aszfalt fölött. De ő kardigánt vett. Az ingének is biztos hosszú az ujja.
Megcsapta az orrát az arcszesz ismerős illata. Hirtelen olyan emlékek iszkoltak szét benne, hogy legszívesebben nekitámaszkodott volna a mellette álló fa törzsének. Riadtan fordult el az ellenkező irányba, a Duna felé.
Csak akkor érezheti így ezt az illatot, ha lebukott.
Ha ő észrevette, és idejött. Hozzá.
Biztos a háta mögül lesi.
Húsz éven keresztül nem, erre most rögtön. Ráadásul lopva. Leselkedve.
Csukott szemmel várta, hogy megszólítsa. Hogy a nevét mondja.
Nem történt semmi.
Erőt vett magán, visszanézett.
Még mindig ott állt, ahol eddig. Hajlott árnyékot vetett az aranyszandálos nőre.
Talán valaki másról párolog ugyanaz az arcszesz. Vagy ő hallucinál.
Nevetséges.
Oda kéne menni hozzá.
Nevetséges.
De azért oda kéne menni hozzá.
Bal lába bizonytalanul mozdult, cipője orra irányba fordult.
Na végre. Itt az a rohadt busz.
A többiek máris befelé nyomták. Ő hátralépett, megnézte a számot. Nehogy ebben a félszédültségében rossz járműre szálljon.
Az ajtók pittyegtek, záródni akartak.
A küszöbre tette a jobb lábát. Oldalra sandított, egyedül száll-e föl. Hogy nem jön-e ő is ezzel a busszal.
– Gyerünk, gyerünk! – nógatta egy apró asszony odabentről.
Fölszállt.
Táskáját maga elé húzta, minél kisebb helyet foglaljon. A busz szuszogva indult a hídnak.
Semmi gond. Ez így volt kitalálva. Ha odamegy, és megszólítja…
Jaj, ugyan már. Ha odamegy, és megszólítja, lemarad a teljes reggeli mítingről.
Különben is, hogy kezd el az ember beszélgetni a saját apjával.

HALÁL AZ AMATŐRÖKRE - történelmi kriminovella

Markovics Izidor - a gyomorbajos pesti detektív 1926-ból - újra nyomoz!
Méghozzá három teljes év után, én legalábbis elcsodálkoztam, hogy ilyen régen engedtem utoljára útjára szegény rosszkedvű fakabátot.

Markovicsnak volt már kalandja keresztrejtvényes öngyilkossal és tűzhalált halt temetőcsősszel. Ezúttal egy futballpályán talál rá az ügy, és persze nem kívánja egy porcikája se nyomozást. Mint általában.
Akár a keresztrejtvényes öngyilkosságnál, ezúttal is egy megtörtént eseten élősködött a fantáziám. Az esetről írott újságírói beszámolót lásd a szövegbe illesztett fotón.*

Jó olvasást - akár most, akár a villamoson, a buszon, az ágyban, a fürdőben, ebédszünetben, a konyhában, a reggeli vagy mindenkori kávé mellett. Akár számítógépen, e-olvasón, tableten vagy telefonon. Markovicsnak aztán édesmindegy, mit és hogyan csinálsz :P


* A Dávid Veron-történetekben csak elvétve van (és lesz) szó fociról, pedig Veron kortársai (nem beszélve Markovics Izidor kortársairól) igen nagy érdeklődéssel figyelték, sőt művelték ezt a sportot, úgy Pesten, mint Ókanizsán. Ha többet akarsz tudni a századelős magyar futballvilágról, lapozz bele ebbe (vér!, cselszövény!, erőszak!, dráma! - csak pár dolog, ami a krimiolvasók figyelmét magára vonhatja :))

péntek

Szerinted ez vicces?

Vígjátékot írni nem poén.
"Bányában dolgozni, na az nem poén", mondhatnád, és persze igazad is lenne, de maradjunk egyelőre a fent jelzett téma külszíni fejtegetésénél.
Február óta dolgozom kisebb, de inkább nagyobb erőbevetéssel egy vígjáték forgatókönyvén. És - számomra legalábbis meglepő módon - a megfelelő humor megtalálása volt a munka legizzasztóbb része.

Humor ugyebár sokféle van. Az ember (én) pedig hajlamos úgy keresni a megfelelőt, hogy intuitív módon körberajzolja magának a humorok legbővebb metszetét. Mert persze azt szeretném, hogy minél többen viccesnek találják a történetemet. Még úgy is, hogy már megtanultam néhányszor: az alkalmazkodásra való megfeszített törekvés nemcsak a lehetetlen kísértése, hanem szükségszerűen bukásra is van ítélve.* (Megvannak Olcsó Poén szomszédék a Monty Pythontól? Na, nekem is megvoltak :))
Szerencsére ilyenkor jönnek az okos emberek (hála Istennek, hogy vannak, és hogy beszélnek hozzám), és szólnak, hogy mondjak le az általános tetszésről, de ne mondjak le a szubjektív humorérzékemről. Bármi lesz is.
Ezt felfogni és megvalósítani telt nagyjából fél évbe.

Ráadás öröm, hogy a saját ízlésem (újra) megtalálásával a történet is sajátabb lett, egyre nyilvánvalóbban az enyém. Márpedig ez a legbiztosabb módja annak, hogy egy történetnek legyen ún. szíve. Ami ártani biztosan nem árt.

* Igen, jól látod, ez önbizalmi kérdés is, az meg egy olyan bonyolult és élethossziglani probléma, hogy most nem is bolygatnám. (Amúgy sincs hozzá bátorságom :P)

szerda

Aktuális izéim

Gyors helyzetjelentés:
- van egy egyharmadnyi regénykéziratom (télen írtam, valós eseményeken alapuló 56-os krimi, nem sorozat), igyekszem nyáron befejezni;
- van egy manapság játszódó kisvárosi kriminovellám (megyei napilapokban jelent meg folytatásban, áprilisban, remélem, sorozat lesz belőle, mert eléggé el nem ítélhető módon kedvelni kezdtem az ún. nyomozómat és a világát);
- egy vígjáték forgatókönyvén dolgozom, ez most a fő meló.

Persze vannak mindenféle extra ötleteim még. Ha elmúlt ez a mínusz kilencven fokokban tobzódó, szibériai tavaszspecialitás, remélhetőleg ki is csíráznak. Ráadásul levéltár-elvonási tünetek mutatkoznak rajtam, öt éve még nem tudtam, hogy ilyen is létezik, de a nagyon közeli jövőben muszáj megfogdosnom pár 100 év körüli iratot, különben!

Addig is vessetek egy kétperces pillantást Dávid Veron Ókanizsájára: így néz ki most, légifelvételeken.

Aerial Film Production | Town from Light Writers on Vimeo.

vasárnap

Új HVG Business a történetmondásról

Történetmondás és a történetek ereje - irodalomban, filmben, reklámban, iparban. Ed Catmull (Pixar), Tasnádi István, Cserna-Szabó András meg egy kicsit én is.
HVG Business 2017/01, már az újságárusoknál.



szerda

Aranyapánk


Holnap lesz kétszáz éve, hogy Arany János megszületett. Én mindig is eléggé kedveltem az öreget, az utcanévadók hasonlóképpen. Úgyhogy gyűjtögetni kezdtem a Google-térkép segítségével Arany János utcákat (fotóik által képviselve). Kétszáznál talán majd abbahagyom. Szerencsére az Arany János utca olyasmi, ami az országra mindenütt jellemző. Utcanévtábla-készítők, fektessetek Arany Jánosba!

Itt vannak az utcák:
https://www.facebook.com/pg/barathkatalinkonyvek/photos/?tab=album&album_id=1640852585941185

szombat

Szilveszter

Köszönöm, hogy idén is olvastatok. Különösen, ha olyasmi is volt az olvasmányaitok között, amit én írtam :P
Hogy jövőre mivel rukkolok elő, még nem tudom pontosan. Regényíróilag épp nem vagyok valami motivált, írnom ettől függetlenül lesz mit, kezdve rögtön egy szakmonográfiával, amihez kiadó még nincs, kötelező jellegű határidő viszont van. A nagy kihívás úgy megírni ezt a szöveget, hogy ne csak az a másfél történész legyen képes elolvasni, akinek esetleg a kutatási témájába vág.
(Ó, és közben pénzt is kell keresni, de ez mindannyiunk mindennapi problémája, minden évben :))

Legyen boldog új évünk.

kedd

Ajándék novellamelléklet

A téli Könyves Magazinban.

"A 48 oldalas ajándék 1956-os novellamellékletben tíz író, köztük Baráth Katalin, Kemény Zsófi, Nagy Gabriella, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna dolgozta fel egy-egy valós vagy fiktív személy napját a forradalomban."

csütörtök

Új regény. Kezdemény. Csonk. Szerű izé.

Van az a fázis, amikor minden elfoglaltság, de tényleg minden, még a mosogatás is kívánatosabbnak tűnik (az íróasztal távolából), mint ezt az izét csinálni. Az eleje, amikor tudod, hogy még sok, sok, sok van hátra. (Lehet, hogy valami problémám van a hosszú távú bármicsodákkal?) No mindegy, azért én tolom, ahogy a költő oly bülbülszavúlag kifejezi magát.


(Biztos a férfi főhőssel van a baj.)
("Azzal mindig baj van", mondom majd 20 év múlva.)

(Elég lesz 10 év is.)

(Vagy 5.)

szerda

Orvosság a novemberre

Karinthy.

(A hangfelvételeket amúgy azért csinálom, mert olyan kedvem van.)

"[N]émely ember úgy veti le a ruháját, hogy egyszerre rántja le a kabátot és a mellényt - mások viszont előbb a kabátot veszik le s csak azután a mellényt.
Mi a különbség? Mi ennek az oka? Mi a helyes? Mi itt az igazság?"
Az égető kérdésre számos híresség válaszolt (Karinthy szerint). Köztük Einstein.


A teljes szöveg ebben a kötetben olvasható:
https://moly.hu/konyvek/karinthy-frigyes-igy-lattatok-ti-amirol-a-vaszon-mesel

péntek

Egy átlagos hétvégém

Rajzolhatnék ide szomorú szmájlit is, de hazudnék. Ha a valósághoz szeretnék közelíteni, akkor sormintát szőnék az egyenes és a mosolygós szájú szmájliból ("mosifej", mondaná a bakfis Kazinczy).

Morzsányi sci-fi, falat fantasy

A komfortzónám alapvetően a krimi, de ez nem jelenti azt, hogy időnként ne szédülnék át más zsánerek terepére. És bár észrevettem, hogy a regényrészletek érdekesebbek a netes olvasóknak, mint egy-egy kurta és kerek történet, azért mutatok két szöveget, hátha a hosszú hétvégén valaki bedobna egy rövidet :)

- Három halál (sci-fi, 2010-ből, már-már antik)
https://www.scribd.com/document/36015330/Harom-halal

- Az angyalok földje meg a bicikli (urban fantasy, 2013)
https://www.scribd.com/document/193617097/Az-angyalok-foldje-meg-a-bicikli

szombat

Október 23.: altertöri novella


"Amióta ötvenhatban az amerikaiak megszállták az országot (mert a Nyugat a jugoszláv támadás után hagyta a meglepett oroszokat Belgrádba vonulni, cserébe Magyarországért), és katonai támaszponttá züllesztették Szegedet, sikk lett hanyagolni az angolt, és helyette franciául, sőt oroszul beszélni. Hiszen De Gaulle tábornok a magyarok miatt szakította meg kapcsolatait a világszerte gyűlölt agresszorral, John F. Kennedyvel."

Ahogy a fentiekből sejthető, a novella műfaja alternatív történelem, némi krimivel házasítva. (Még 2011-ből. Itt-ott fésületlen, de ez a patinája :))
Kép: Fortepan

szerda

Arkangyal ősszel


Rövid státuszjelentés:
- nyár végén megírtam egy történelmi dokumentumfilm-forgatókönyvet ("Nők a front mögött" címmel, ebből könnyen kitalálhatod, miről szól);
- most egy vígjáték-forgatókönyv előmunkálatain dolgozom másodmagammal;
- leadtam egy töris szaktanulmányt, egy másikat be kéne sürgősen fejeznem, egy harmadik megjelent szeptemberben, ebben itt:
- volna egy kis levéltáraznivalóm Pesten, Szegeden és Szabadkán, a logisztika még számomra is rejtély (az ok egy történelmi kisregény meg egy régóta érő századfordulós-bácskaiemberes monográfia);
- mindeközben ilyen-olyan pályázatokkal és munkákkal igyekszem megteremteni az életem anyagi feltételeit.
Kábé ennyi. És veled mi van?
(Ja, és nemrég leterített pár napra egy orbitális megfázás, de aki hasonló cipőben jár, annak üzenem: VAN REMÉNY! Nálam a forralt bor volt az extra gyógyír, tartok tőle, hogy az optimizmusom forrása sem más.)

péntek

Én egy rejtély vagyok

(írta: Troppauer Hümér)

Nem láttam tegnap az adást, de úgy hallottam, egyikük se gazdagodott meg. Elnézést kérek ezúton is.

csütörtök

PODCAST!

A POPKULT, CSAJOK, SATÖBBI podcast elnöksége nagyon kedvesen meghívott a 67. adásba. Itt lehet meghallgatni vagy letöltve bespájzolni a beszélgetést, amiben krimikről, sikerekről-sikertelenségekről, a zsáner- és a szépirodalom viszonyáról meg ilyesmikről tárgyalunk.
https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/2016/08/11/az-a-resz-amelyikben-barath-katalin-a-67-epizod/

szerda

Hallgatható sci-fi

Tavaly ősszel csináltam egy kreatív kísérletet: fölvázoltam pár témát, és megszavaztattam nyilvánosan, az emberek melyikről olvasnának. Aztán egy nap alatt meg is született a novella, ami azóta is olvasható a Scribden.

Most a magam korlátozott eszköztárával egy hallgatható változatot is készítettem belőle. Ha unatkozol hazaúton, vagy nem tudsz aludni, hallgass bele, 25 perc.

A kép a Pulpomizer alkalmazással készült, itt lehet kipróbálni, remek szórakozás.

péntek

Ki a gettóból

A mai (2016.07.29.) Élet és Irodalomban megjelent az a beszélgetés, amit Bárány Tiborral és Réz Annával folytattunk pár hete krimiről, feminizmusról, ilyesmiről. Az, hogy ez az egész megtörténhetett, nekem sokat jelent, hiszen az Élet és Irodalom az egyik legsúlyosabb irodalmi-közéleti orgánum Magyarországon, én meg ugye csak egy lány, aki csak krimit ír, csak női főhősökkel - a kategóriák szerint legalábbis, amikkel tudatosan vagy automatikusan szokás felcímkézni, tisztelet a kivételnek. Úgyhogy én most bátran örvendek pár órán át, pedig tudom, egy efféle "csak" állapotban úgy illik, hogy az ember őszintétlen, de harsány önpocskondiázás közepette visszavonuljon a barlangi sötétbe, el az ilyenkor elkerülhetetlenül feléje háramló, látens kollegiális, ömm, együttérzés elől.

hétfő

Arkangyal: friss interjúk, ajánlók

Aki még nem tudja eldönteni, neki való olvasmány-e az Arkangyal éjjel, az böngésszen bátran az alábbiak közt, mind friss infóval van tele.


Interjúk:

Könyves Blog:
http://konyves.blog.hu/2016/06/13/barath_katalin_nincs_olyan_jo_kedvem_mostanaban_hogy_aranyoskodjak
Ekultura (videó, közvetlenül a máris legendás nagy könyvheti zuhé után):
https://www.youtube.com/watch?v=KmhxyPtXttM
Corn & Soda:
http://cornandsoda.com/arkangyal-ejjel-interju-barath-katalinnal-uj-konyve-kapcsan/

Kritikák (egyelőre csak nyomtatásban): Könyves Magazin 2016/3, Élet és Irodalom 2016.06.10.
Ajánló: http://nol.hu/kultura/a-konyvheti-valasztek-kritikus-szemmel-1619339

Még a megjelenés előtt több könyvesblogger volt olyan kedves, és a könyvheti listájára fölvette a könyvet. Ezeket a linkeket a Facebookon folyamatosan közzétettem - és köszönöm az érdeklődést, remélem, az Arkangyal nem okoz majd csalódást :)

szerda

Egy mondat az ARKANGYALról 45.

Holnap kezdődik a Könyvhét, és hivatalosan holnap jelenik meg hatodik regényem, az Arkangyal éjjel. Mindenkinek, aki volt olyan kedves, és figyelmet szentelt a könyv születésének, végigkísérte a blogban és egyebütt közzétett nyavalygásaimat, olvasgatta az egymondatokat, köszönöm, hogy velem volt.

Remélem, a regénybe fektetett munkával meghálálhatom ezt a figyelmet, valamint remélem azt is, hogy az Arkangyal éjjelt olyan olvasnivalónak találjátok majd, ami izgalommal, örömmel, félelemmel és katarzissal gazdagítja a vele töltött nyári órákat.

Szombat délután 4-kor találkozunk az Agave standjánál.
(Váci utca Vörösmarty tér felőli vége. Szerintem hozzatok esernyőt :))