vasárnap

HALÁL AZ AMATŐRÖKRE - új történelmi kriminovella

Markovics Izidor - a gyomorbajos pesti detektív 1926-ból - újra nyomoz!
Méghozzá három teljes év után, én legalábbis elcsodálkoztam, hogy ilyen régen engedtem utoljára útjára szegény rosszkedvű fakabátot.

Markovicsnak volt már kalandja keresztrejtvényes öngyilkossal és tűzhalált halt temetőcsősszel. Ezúttal egy futballpályán talál rá az ügy, és persze nem kívánja egy porcikája se nyomozást. Mint általában.
Akár a keresztrejtvényes öngyilkosságnál, ezúttal is egy megtörtént eseten élősködött a fantáziám. Az esetről írott újságírói beszámolót lásd a szövegbe illesztett fotón.*

Jó olvasást - akár most, akár a villamoson, a buszon, az ágyban, a fürdőben, ebédszünetben, a konyhában, a reggeli vagy mindenkori kávé mellett. Akár számítógépen, e-olvasón, tableten vagy telefonon. Markovicsnak aztán édesmindegy, mit és hogyan csinálsz :P


* A Dávid Veron-történetekben csak elvétve van (és lesz) szó fociról, pedig Veron kortársai (nem beszélve Markovics Izidor kortársairól) igen nagy érdeklődéssel figyelték, sőt művelték ezt a sportot, úgy Pesten, mint Ókanizsán. Ha többet akarsz tudni a századelős magyar futballvilágról, lapozz bele ebbe (vér!, cselszövény!, erőszak!, dráma! - csak pár dolog, ami a krimiolvasók figyelmét magára vonhatja :))

péntek

Szerinted ez vicces?

Vígjátékot írni nem poén.
"Bányában dolgozni, na az nem poén", mondhatnád, és persze igazad is lenne, de maradjunk egyelőre a fent jelzett téma külszíni fejtegetésénél.
Február óta dolgozom kisebb, de inkább nagyobb erőbevetéssel egy vígjáték forgatókönyvén. És - számomra legalábbis meglepő módon - a megfelelő humor megtalálása volt a munka legizzasztóbb része.

Humor ugyebár sokféle van. Az ember (én) pedig hajlamos úgy keresni a megfelelőt, hogy intuitív módon körberajzolja magának a humorok legbővebb metszetét. Mert persze azt szeretném, hogy minél többen viccesnek találják a történetemet. Még úgy is, hogy már megtanultam néhányszor: az alkalmazkodásra való megfeszített törekvés nemcsak a lehetetlen kísértése, hanem szükségszerűen bukásra is van ítélve.* (Megvannak Olcsó Poén szomszédék a Monty Pythontól? Na, nekem is megvoltak :))
Szerencsére ilyenkor jönnek az okos emberek (hála Istennek, hogy vannak, és hogy beszélnek hozzám), és szólnak, hogy mondjak le az általános tetszésről, de ne mondjak le a szubjektív humorérzékemről. Bármi lesz is.
Ezt felfogni és megvalósítani telt nagyjából fél évbe.

Ráadás öröm, hogy a saját ízlésem (újra) megtalálásával a történet is sajátabb lett, egyre nyilvánvalóbban az enyém. Márpedig ez a legbiztosabb módja annak, hogy egy történetnek legyen ún. szíve. Ami ártani biztosan nem árt.

* Igen, jól látod, ez önbizalmi kérdés is, az meg egy olyan bonyolult és élethossziglani probléma, hogy most nem is bolygatnám. (Amúgy sincs hozzá bátorságom :P)