MIT ADOTT NEKÜNK BUDAPEST? -- posztsorozat

Huszonöt év után elhagytam a várost. (Véremben az emlékezetpolitika, ösztönösen kivártam az ünnepi negyedszázadot. Tényleg csak kicsi hibádzik, mert 1997 augusztusában jöttem, 2022 májusában mentem.) Nyáron kezdtem ezeket a memóriás ujjgyakorlatokat (be- vagy inkább visszamelegítés a komolyabb mondatipari erőfeszítésekhez, fenyegetnek most csőstül olyanok), aztán elgázolt a tanév. Ezennel újranyitom a mappát, jöjjön velem az edzőtáborba, aki mer:

https://www.facebook.com/barathkatalinkonyvek – #mitadottBudapest

Kép: Wikimedia

Az első pesti magándetektívek - CIKK

A privátdetektív- avagy magánkutató-ipar tehát hamar szárba szökkent a polgárosodó nagyváros talaján, és szabályozás híján a vadhajtásokat sem nélkülözte. Már 1895-ben kipattant egy botrány, főszerepben egy országgyűlési képviselővel, aki az éjjeliszekrényből eltűnt pénztárcáját akarta előkeríttetni egy Vas utcai privátdetektívvel. A kopó és kollégája emberrablással határos módon hurcolta vidékről Pestre a gyanúsítottat, egy volt képviselőházi teremőrt és ’48-as honvédtisztet, aki vallomás helyett rendőrségi feljelentéssel hálálta meg fáradozásukat.

A magándetektívek ténykedése azonban csak a század végére váltott ki akkora fölháborodást, hogy a lapok kórusban követeljék megregulázásukat. „Mi az a privátdetektív? Fizetett spicli, aki utána les X-nek vagy Y-nak; beleavatkozik a családi titkokba, és jó pénzért kész feldúlni bárkinek a tűzhelyét. Minden gazságra alkalmas individuum, aki iparszerben űzi ezt a mesterséget” – háborgott a Hazánk (1899). „A fővárosi élet zajos forgatagában nem tűnik fel annyira működésük, de annál inkább a vidéken, ahol már követelően lépnek fel, s bizony sok család házi boldogságát döntötték romba” (Alkotmány, 1899).
FOLYTATÁS:
Kísértetek és sikkasztók nyomában – A (majdnem) első pesti magándetektív és kollégái története

https://kepmas.hu/kisertetek-es-sikkasztok-nyomaban-a-majdnem-elso-pesti-magandetektiv-es-kollegai-tortenete

Magyarország c. lap, 1935

Bárhölgyek és hamis dollárok - CIKK

A régi pesti kávéházak kultúrájáról irodalmias képet alakítottuk ki, köszönhetően az érdemdús Nyugat írógárdája évszázada tartó sztárolásának: a kristálycsillárok minden karjára jut egy költő, a márványlapos törzsasztalok verslábakon állnak, a csakis disztichonban beszélő pincér párás szemmel szállít tejeskávékat szonettkoszorúkért cserébe. Holott a 20. század elejének kávéházi közönsége jóval több színben pompázott, az irodalom képviselete szinte eltörpül a zsokék, brókerek, kasszírnők, futballbírák vagy szabóinasok tömege mellett.

Egykori Lloyd,majd Skála kávéház, Budapest, Rákóczi út 75. - Kép: Baráth Katalin

Az 1910-es és 1920-as években tündöklő Skála kávéház, amely a Rákóczi út és a Baross tér sarkán állott, gyaníthatóan a ma is ott barnálló négyszintes házban, remekül példázza a nagy háború és spanyolnátha tizedelte pesti publikum árnyalatait – még ha emléke nyomtalanul párolgott is el a mára elszürkült Rákóczi út hajdan fényes kirakatai között.

A Skála elődjében, a tükrös-decens Lloydban (nem tévesztendő össze Hild József belvárosi Lloyd-palotájának kávéházával), amelyet 1913-ban nyitottak meg „a hírneves békéscsabai Purcsi Pepi” zenekarának közreműködése mellett, élénk társasági élet folyt.

FOLYTATÁS:

https://kepmas.hu/barholgyek-es-hamis-dollarok-egy-szazadelos-kavehaz-mindennapjai