vasárnap

A molnár és a lányok

Időnként írok egy dalt. Nem szégyen az, bárkivel előfordulhat, és majdnem elő is fordul bárkivel :)
Szóval íme a ballada a molnárról, aki a fürdőző leányokat nézte.

szombat

Szlukovényi Katalin: Itthon

volna erőm átjutni veled együtt
a két perc között hiányzó hídon.

Úgy néz ki, az "itthon" definícióját valahol a ráismerés és az illanékonyság táján érdemes keresgélni. A pillanatkép, amit lehetetlen újrateremteni, csak emlékezni lehet rá: egyszer már megvolt.


A kép forrása

A szerző weboldalaFacebook oldala (utóbbi frissebb).

Turi Tímea: Migrén

Van ez a mulaszthatatlan kötelesség: hosszan és keményen színészkedni kell a lehetőségért, hogy később kicsit is azonos lehess önmagaddal. És bármennyire is eleged van belőle, szorítsd össze a fogad, csináld tovább, mert csak lehetsz az, akit a másik megrajzolt magának.

És akkor - a helyzetből adódóan - jön egy privát vis maior (pl. migrén), és akkor kiesel a játékból, és akkor megbuksz.


Kormos István: Harang

forgott ég-föld velünk
s tudtuk hogy csak elveszünk
"Máig nincs a helyén. Miért nem találta meg az irodalomtörténet a helyét?

Hol a helye? Nincs helye. Nincs több igazán jó verse, mint húsz, köztük viszont remekművek vannak, nem is egy. Nagy csoda a versírás, a világ legnagyobb titka. Pista nagy költő volt. Egy nagy boldogtalan költő."

Ezeket Réz Pál meséli a Bokáig pezsgőben c. memoár-beszélgetésében (Magvető, 2015, 212.), egyébként mindenkinek javaslom, akit akár halványan is izgat a 20. század második felének élete és irodalma.

No de Vackort azért ismeritek, nem?

Kormos István művei és életrajza