csütörtök

Új regény. Kezdemény. Csonk. Szerű izé.

Van az a fázis, amikor minden elfoglaltság, de tényleg minden, még a mosogatás is kívánatosabbnak tűnik (az íróasztal távolából), mint ezt az izét csinálni. Az eleje, amikor tudod, hogy még sok, sok, sok van hátra. (Lehet, hogy valami problémám van a hosszú távú bármicsodákkal?) No mindegy, azért én tolom, ahogy a költő oly bülbülszavúlag kifejezi magát.


(Biztos a férfi főhőssel van a baj.)
("Azzal mindig baj van", mondom majd 20 év múlva.)

(Elég lesz 10 év is.)

(Vagy 5.)

szerda

Orvosság a novemberre

Karinthy.

(A hangfelvételeket amúgy azért csinálom, mert olyan kedvem van.)

"[N]émely ember úgy veti le a ruháját, hogy egyszerre rántja le a kabátot és a mellényt - mások viszont előbb a kabátot veszik le s csak azután a mellényt.
Mi a különbség? Mi ennek az oka? Mi a helyes? Mi itt az igazság?"
Az égető kérdésre számos híresség válaszolt (Karinthy szerint). Köztük Einstein.


A teljes szöveg ebben a kötetben olvasható:
https://moly.hu/konyvek/karinthy-frigyes-igy-lattatok-ti-amirol-a-vaszon-mesel

péntek

Egy átlagos hétvégém

Rajzolhatnék ide szomorú szmájlit is, de hazudnék. Ha a valósághoz szeretnék közelíteni, akkor sormintát szőnék az egyenes és a mosolygós szájú szmájliból ("mosifej", mondaná a bakfis Kazinczy).