https://gabo.hu/tortenelmi/3416-barath-katalin-aki-grof-ur-akar-lenni-9789635665082.html
https://book24.hu/konyv/szepirodalom/regeny-145/aki-grof-ur-akar-lenni/
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/aki-grof-ur-akar-lenni
Ida és az aranygyapjú (2003) A fekete zongora (2010) A türkizkék hegedű (2011) A borostyán hárfa (2012) Az arany cimbalom (2014) Arkangyal éjjel (2016) Afázia (2021) Aki gróf úr akar lenni (2023) Gőzgépek és pomponlányok (2023)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése
szombat
Előrendelhető az "Aki gróf úr akar lenni"
A kiadónál és a Líránál is. Remélhetőleg bővül majd a lista.
szerda
Új regény: cím és tartalom
Remélem, olvasni is olyan öröm lesz, mint amilyen írni volt. A kovidos hónapok megviseltségéből húzott ki, hogy olyasmivel foglalkoztam, aminek minden percét élveztem - ez is volt a cél. Amúgy is régóta törtem a fejemet azon, miről írt volna Jane Austen, ha annak idején Magyarországra születik. Hogy végül valami egészen más legyen a végeredmény :) (Túl sok kardozós-romantikus klasszikust néztem, azt hiszem.)
Cím: Aki gróf úr akar lenni. Kiadó: Gabo. Megjelenés: Könyvfesztivál.
Cím: Aki gróf úr akar lenni. Kiadó: Gabo. Megjelenés: Könyvfesztivál.
Ízelítő a tartalomból: egy alternatív, napóleoni háborúk következtében felborult rendű Magyarországon egy elszegényedett grófkisasszony és egy titokzatos, ámde annál szemtelenebb közrendű férfi igyekeznek megakadályozni egy merényletet, miközben kémek, ármányt szövő nemesek és az esküvő fenyegetése üldözi őket.
hétfő
A fekete zongora 2.
Miután a derék avagy hajfürt problémát illető rövid elmélkedést befejezte, Veron folytatta az írást.
„A márkiné nőiségében erősen megkísértve zihálta:
– Armand! Engedjen el! A férjem bármelyik pillanatban hazatérhet, s akkor egyikőnk sem kerülheti el a félreértés bélyegét!
S e pillanatban a márki, a Deus Ex Machina csörtetett be a küszöbön, akárha vadkan! Az őt fogadó látványtól felforrt vérrel a kardjához kapott, kirántotta, s…”
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, jelezve, hogy vevő érkezett. Veron, mint ilyenkor mindig, összecsapta a füzetet, és villámgyors mozdulattal behajította az eladópultként szolgáló asztal legfelső fiókjába. XVI. Lajos Párizsából egy szempillantás alatt vissza kellett térnie Ókanizsára, de éppen ezért némi nehezteléssel figyelte az ajtót és a reménybeli vásárló személyét.
A küszöbön Bolond Vili állt, szokott szakadt barna kabátjában, a piszoktól meghatározhatatlan színű ingében és a kelleténél jóval bővebb, foltos, valaha tintakék nadrágjában. A nadrágtartó egyik szalagja szabadon lengedezett, a karima nélküli cilinder viszont, amely Vilit szinte rangjelzésképpen megkülönböztette minden ókanizsaitól (akik közül senki sem volt elég elegáns egy ilyen fejfedőhöz), ezúttal hiányzott. Vili szürkésszőke haja kuszán, átizzadtan meredt az ég felé.
A fiú hirtelen megtántorodott.
– Az isten szerelmére, Vili, csak nem vagy részeg már megint? – kiáltott föl ijedten Veron. – Hányszor mondták már neked, hogy…
Vili bizonytalan mozdulattal előre lépett. Veron észrevette, hogy a fiúnak a szokásosnál is zavarosabb a tekintete, és szemmel láthatóan fogalma sincs, hogy éppen hol van. Veron egy vércseppet pillantott meg Vili cipője mögött. Majd még egyet… és még egyet…
– Jézusmária, Vili, mi történt veled? – kérdezte Veron elhaló hangon.
Vili kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Előre lépett, megingott, és jókora puffanással a földre zuhant. Veron csak ekkor vette észre a kést a fiú hátában.
„A márkiné nőiségében erősen megkísértve zihálta:
– Armand! Engedjen el! A férjem bármelyik pillanatban hazatérhet, s akkor egyikőnk sem kerülheti el a félreértés bélyegét!
S e pillanatban a márki, a Deus Ex Machina csörtetett be a küszöbön, akárha vadkan! Az őt fogadó látványtól felforrt vérrel a kardjához kapott, kirántotta, s…”
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, jelezve, hogy vevő érkezett. Veron, mint ilyenkor mindig, összecsapta a füzetet, és villámgyors mozdulattal behajította az eladópultként szolgáló asztal legfelső fiókjába. XVI. Lajos Párizsából egy szempillantás alatt vissza kellett térnie Ókanizsára, de éppen ezért némi nehezteléssel figyelte az ajtót és a reménybeli vásárló személyét.
A küszöbön Bolond Vili állt, szokott szakadt barna kabátjában, a piszoktól meghatározhatatlan színű ingében és a kelleténél jóval bővebb, foltos, valaha tintakék nadrágjában. A nadrágtartó egyik szalagja szabadon lengedezett, a karima nélküli cilinder viszont, amely Vilit szinte rangjelzésképpen megkülönböztette minden ókanizsaitól (akik közül senki sem volt elég elegáns egy ilyen fejfedőhöz), ezúttal hiányzott. Vili szürkésszőke haja kuszán, átizzadtan meredt az ég felé.
A fiú hirtelen megtántorodott.
– Az isten szerelmére, Vili, csak nem vagy részeg már megint? – kiáltott föl ijedten Veron. – Hányszor mondták már neked, hogy…
Vili bizonytalan mozdulattal előre lépett. Veron észrevette, hogy a fiúnak a szokásosnál is zavarosabb a tekintete, és szemmel láthatóan fogalma sincs, hogy éppen hol van. Veron egy vércseppet pillantott meg Vili cipője mögött. Majd még egyet… és még egyet…
– Jézusmária, Vili, mi történt veled? – kérdezte Veron elhaló hangon.
Vili kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Előre lépett, megingott, és jókora puffanással a földre zuhant. Veron csak ekkor vette észre a kést a fiú hátában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)