Egy mondat az ARKANGYALról 45.

Holnap kezdődik a Könyvhét, és hivatalosan holnap jelenik meg hatodik regényem, az Arkangyal éjjel. Mindenkinek, aki volt olyan kedves, és figyelmet szentelt a könyv születésének, végigkísérte a blogban és egyebütt közzétett nyavalygásaimat, olvasgatta az egymondatokat, köszönöm, hogy velem volt.

Remélem, a regénybe fektetett munkával meghálálhatom ezt a figyelmet, valamint remélem azt is, hogy az Arkangyal éjjelt olyan olvasnivalónak találjátok majd, ami izgalommal, örömmel, félelemmel és katarzissal gazdagítja a vele töltött nyári órákat.

Szombat délután 4-kor találkozunk az Agave standjánál.
(Váci utca Vörösmarty tér felőli vége. Szerintem hozzatok esernyőt :))

Egy mondat az ARKANGYALról 44.

Még 2 nap //

– Szentisten! – csóválta a fejét Babi mama. – Mindig mondom nektek, lányok, hogy manapság sehova se lehet egyedül menni. Még a liftbe se szálljatok be, főleg, ha férfi utazik benne!

–  A szomszéd bácsim lényegében a liftben lakik – szólt közbe Kitti. – Mondjuk én megértem, legalább kétszáz éves, és a hatodikon van a kérója. Mindig fönt felejt valamit. Vagy lent.

– No, ők a legdisznóbbak! A nyugdíjasok! – lázadozott Babi mama a maga zsenge öt évtizedével. – Képzeljétek el, mennyi idejük van, hogy mindenféle perverz dolgokkal szórakozzanak!

Egy mondat az ARKANGYALról 43.

Még 3 nap //

– Miért nem jössz? – kérdezte a nővérem. – Nagyon jó a víz. 

Kicsi gyerekteste lefelé süllyedt a kékesfehér víztömegben. A lába meg a nyaka köré túltáplált medúzáknak tetsző vízisiklók és angolnák tekeredtek. Én kiabálni akartam, de nem bírtam, mert tele volt vízzel a szám.

Egy mondat az ARKANGYALról 42.

Még 4 nap //

De egyrészt szerettem az előítéleteket, már olyan sokszor megmentettek, másrészt rohadtul nem akartam tárgyilagosan gondolkodni a dögökkel szemben. A tárgyilagosságot meghagytam a jóléti skandináv államok igazságügyi szerveinek, mondjuk egy stockholmi ügyésznek, aki éppen most kapcsolja be a Volvójában az ülésfűtést, mielőtt dolgozni indulna.

Egy mondat az ARKANGYALról 41.

Még 5 nap //

– Nem mondom, hogy vigyázz magadra – szólalt meg a szokásosnál sötétebb hangon –, mert biztos tudsz. Meg aztán – csókolta meg könnyedén az arcomat is –, nekem akkor mi dolgom maradna?

Néztem, ahogy leballag a lépcsőn az enyhén görbe lábával. A szomszédasszony ezúttal nem jött ki tanúskodni, még neki is túl korán volt.

Egy mondat az ARKANGYALról 40.

Még 6 nap //

Mintha szándékosan rajzolnék a hátamra egy céltáblát, aminek a közepébe még egy vak komondor is beletalálna nyílpuskával.

– Úgy spriccelt a vér, te! – szólalt meg valaki a közelben. – Mint a pezsgő szilveszterkor.

– Na ezért nem szeretem a késeléseket – hangzott a hozzászólás. – Némelyik olyan ügyesen szúr, hogy akkor se bírom elállítani a vérzést, ha cementtel öntöm le a sebet.

Egy mondat az ARKANGYALról 39.

Még 7 nap //

Már láttam is a villanást. A pengét magát nem, de ha fogadtam volna, mi villant, száz százalék, hogy nyerek.

Éreztem a nyakamon a vágást.

Egy mondat az ARKANGYALról 38.

Még 8 nap //

Az ember nem védhet meg mindenkit a saját életétől. Sőt, alapvetően senkit se védhet meg, semmitől. Ami engem illet, a látszattal ellentétben soha nem is akartam megvédeni senkit. Csak magamat, magamtól.

Egy mondat az ARKANGYALról 37.

Még 9 nap //

A nyomozó inkább alacsony volt, mint középmagas, hatalmas vállakkal, vaskos felsőtesttel, rövid lábbal. A vonásai ehhez képest meglepően lágyan rajzolódtak, spanyolosan nagy, barna szemére hosszú szempillák vetettek árnyékot. A szája rózsaszín volt, duzzadt, az orra arisztokratikusan vékony és egyenes.

Bambi és egy birkózó szerelemgyereke.

Egy mondat az ARKANGYALról 36.

Még 10 nap //

Csukódott a fürdőajtó. Nem vagyok egy Mata Hari, de úgy gondoltam, fölgyorsítja a dolgokat, ha nem húzom magamra a takarót. Igazam lett. 

Persze egy meztelen nőnek mindig nagyobb eséllyel van igaza, mint egy felöltözöttnek.

Egy mondat az ARKANGYALról 35.

Még 11 nap //

Tudtam, hogy most le kellene ülnöm, meg kellene fognom a kezét, és talán megcirógatni az arcát, de amennyire a kötésekből, tapaszokból és véraláfutással körített sebekből következtettem, a legapróbb érintés is elviselhetetlen fájdalmat okozott neki. Nem beszélve a lelki sérülésekről. Bori alighanem évekig képtelen lesz elviselni mások érintését, még akkor is, amikor a testén már begyógyultak a hegek.

Egy mondat az ARKANGYALról 34.

Még 12 nap //

Lelkifurdalás? Kizárt. Évtizedekig tartó, gondos gyakorlással gyomláltam ki magamból minden olyan érzést, ami bűntudatra hasonlított. Nem, ez a kis szúró fájdalom, ez nem lelkifurdalás volt. Még csak nem is harag. A haragot jól ismertem, a harag hasznos volt, a haragot szerettem.

Egy mondat az ARKANGYALról 33.

Még 13 nap //

Holnaptól hétvége. Ha nem tudtam volna, rájövök abból, hogy a sétányon jócskán megszaporodott a népség. Kerülgettem az egymást hergelő lakótelepi kutyákat, az egymást hergelő lakótelepi levegőzőket, az egymás kezébe kapaszkodó idős párokat. Az egyedüliek, akik úgy érezték, hagyni kell pár centit a sétányon másoknak is, azok a hozzám hasonló kényszeres szaladgálók voltak.

Egy mondat az ARKANGYALról 32.

Még 2 hét a megjelenésig, ha minden jól megy, már gőzölögnek a nyomdagépek :P Addig következzen napi egy-két mondat az ArkangyalBÓL: //

Tanárképzős voltam, abban a későnaiv korban, amikor az irodalomban láttam a világ összes problémájának a megoldását, és buzgón hülyéztem le mindenkit, aki nem osztotta ezt a bizonyosságomat. Lelkesedésem odáig fajult, hogy már nagyapa könyveire is rájártam. Egy bordó vászonkötésű Faulknerből hullott ki a műtermi kép, aminek egyetlen példányával se találkoztam addig, később úgy véltem, tudom, miért.

Egy mondat az ARKANGYALról 31.

Vannak a történetben könnyen azonosítható helyek, ahol rémes dolgok esnek meg, és amióta megírtam az Arkangyalt, enyhén be vagyok rezelve, amikor ezeken a helyeken járok. Kínos :)

Egy mondat az ARKANGYALról 30.

Helytelenítem, ha a női főszereplős, hagyományosan női(nek bélyegzett) szerepeket tematizáló könyveket "női" könyveknek (jelen esetben női kriminek) hívják, mert az egyfajta műfaji gettósító gesztus. Kevesebb gondom lenne a jelenséggel, ha a "női" jelző az irodalomkritikában - és gyakran olvasói részről is - nem a lekezelés és értéktelenítés nem is annyira udvariaskodó szinonimája volna, tisztelet a kivételnek.

Egy mondat az ARKANGYALról 29.

Nem vagyok valami nagy drukkere annak a virágzó hagyománynak, miszerint az író a nemzete politikai-világnézeti megmondóembere (kell, hogy legyen), és ez látszik is azon, ahogy a társadalmi problémákat az Arkangyal (és a Dávid Veron-regények is) kezelik.
(Részben műfajt is azért választottam, hogy kikerüljem ennek a szerepnek a kötelező trendjét. Mert hát szoktam én égni, nem is ritkán, de fárosz azért nem vagyok.)

Mától a nyomdán a sor. Mutatom, milyen "laza" szedésű lesz egy oldal:

Egy mondat az ARKANGYALról 28.

Mire az első olvasók elkezdik az Arkangyalt, én már egy másik regény első fejezeteit fogom írni.

// A könyv 2262 forintért előrendelhető ITT.

Egy mondat az ARKANGYALról 27.

Az arany cimbalom óta érzem, hogy lassan-lassan meglesz a kellő magabiztosságom ehhez az ún. írósághoz.

// A könyv 2262 forintért előrendelhető ITT.

Egy mondat az ARKANGYALról 26.

Nem tudok Arkangyal-soundtracket mellékelni, mert a zene zavar írás közben, még ha nem jellegzetes, akkor is túlságosan befolyásol.

// A könyv 2262 forintért előrendelhető ITT.