Az új regényből 2.

"Később persze belejöttem a várakozásba, talán túlságosan is, egész filmeket játszottam le a koponyámon belül, és valamiért mindegyikben szerepelt egy nő, mentazöld, kinyúlt pulóverben, derékig érő haját hátra veti, ahogy az asztal fölé hajolt, és akkor, egész finoman megmozdul az a karcsú, de erős ín a nyakán, rám néz, és biztos, hogy mosolyogni akar, de ilyenkor mindig történik valami a filmben, össztüzet vezényel egy norvég lovassági százados, Zsiga meglök, hogy induljak, most nem figyel a turulos házhoz kirendelt őr, vagy éppen csak felbukkan az a Célpont, nem is kell tudnom, kicsoda, sőt jobb is, ha nem tudom, csak lélegezz egyenletesen, és célozd meg a homloka közepét. Ilyenkor véget ér a film, a zöld pulóveres nő szétfoszlik. Bárcsak emlékeznék rá."

A kép forrása.

(Még újévig csepegtetek ilyesmit...)

Az új regényből

"A szuzukit, ahogy mindig, most is a földalatti járatában parkoltam le, az Operánál (elnézést, a Győzelmi Múzeumnál) hajtottam le, és úgy emlékszem, majdnem középen, az Oktogonhoz talán kissé közelebb találtam helyet. Odadobtam ötven centet Köpetnek, tartsa távol a sorstársait. Ahogy kikísért a beomláshoz a Jókai utcánál, feltűnt, mintha kevesebben követnének a sötétben. Megfordult a fejemben, talán mégis igaz lehet a híresztelés, hogy a francia diplomatagyerekek lejárnak lövöldözni a metrólakókra."

A kép forrása.

Íródik-írogatódik az új regény, a határidők nincsenek tekintettel az ünnepekre, de ehhez már hozzászoktam.

Mégis megbotlik

A lónak négy lába van, nekem öt regényem, most viszont, hogy valami újba kezdtem, egészen olyan, mintha még sose csináltam volna ilyet. Nem tudom eldönteni, jól csinálom-e, tetszeni fog-e, és úgy egyáltalán: így kell-e regényt írni. Nem beszélve arról, hogy az előzmények (mármint egy viszonylag jól bejáratott regénysorozat) csak nehezítik a dolgom, mert 1. nem sok hasznát veszem a Veronnál szerzett gyakorlatnak, más a történet, és főleg nagyon-nagyon más a választott elbeszélésmód 2. be kell vallanom, ezúttal sokkal jobban aggaszt az olvasó várható véleménye, mint amikor A fekete zongorát írtam. (Sose jelentessétek meg a regényeteket! :))

5700 szónál tartok, és közben muszáj szünet nélkül arra biztatnom magam, hogy ne törődj semmivel, csak élvezd, ne állj meg mondat közben, csak írj, ne gondolj másokra, csak arra, te mit akarsz. Ami borzasztó önző képet mutat, de másképp nem megy. Elég lesz megijedni akkor, ha más is olvassa. Ugye?

A kép forrása.

És ami Az arany cimbalom után következik

Vallomások - hangos, szörcsögő, kelet-európai szappanopera. Harmadik, befejező rész. 4 perc.

És ami ezután jön by Pikszi on Mixcloud