A borostyán hárfa a mozikban!

A Dávid Veront alakító színész bizonyára mindenkinek ismerős.

Tavaszi kiülős

"Odabent, az Emke kávéház fedett termében egy zenekar hangolt. Idekint, a Körös fölött már nem ragyogott a nap, villanyfényben pompázott a Szigligeti Színház. A férfiak nyakából maradék, kihűlt nudliként csüngött alá a meglazított nyakkendő, a nők válláról földre hullott a drága boa. Pedig a tavaszi este barátságtalan hűvösséggel szökött be Várad legvígabb, legélettelibb terére, és a folyó felől be-betörő szél libabőrt borzolt a fehéren felvilágló nyakszirtekre, vállakra, karokra."

(A borostyán hárfa, 316.)

Kikalimpálás

 A tetemes időűr (<- futurista krimi címe), ami két bejegyzésem között tátong, nem jelenti azt, hogy a mellékelt fotóhoz hasonlóan csak csüngök a fán, sőt, inkább azt jelzi (a valósághoz már-már hűen), hogy szokásomhoz híven finoman túlméreteztem a képességeimet, az időmet és a szorgalmamat, és önként magamra ejtettem pár útba eső feladatot.

Először is, még áprilisban szembejött egy forgatókönyv-pályázat, aminek következtében mostanra be kellett volna fejeznem egy forgatókönyvet. Ez majdnem sikerült is (főleg, hogy a történet kikovácsolásában jelentős segítséget kaptam, ami azért is bőven elkelt, mert inkább csak tanulom ezt a filmes szöszölést, mintsem rutinosan művelem). Aztán folyamatosan igyekszem visszaépülni a történésztársadalomba, amihez megint csak nem elég a pillarebegtetés (ráadásul ez utóbbi nem kifejezetten az erősségem), tehát marad a hagyományosabb módszer: a kutatás, olvasás és tanulmányírás.

Ez a kisebb kupac agymunka-málha természetesen nem akadályozott meg abban, hogy ne törjem a fejem a következő Veron-sztorin, no meg egy veronmentes sztorin is, de nem állítom, hogy sok időt meg energiát hagyott rá. (Igen, az állásom is megvan még.) De a további nyavalygások megelőzése okán igyekszem minden hullaérzésemet az allergiára és egy 3 napos konferencia utáni kialvatlanságra hárítani.

Mert egyébként úgy tűnik, A borostyán hárfát sokan szívesen olvastátok el, mi több, ezt sokan le- és megírtátok, és ennél jobb aligha történhet egy könyvvel, áttételesen pedig az írójával. Szóval igyekszem inkább erre gondolni, amikor az jut eszembe, hogy szeretnék egy olyan berendezést, ami nemcsak arról gondoskodik, hogy 24 órán át zavartalanul szuszogjak az ágyamban, hanem befejezi a megkezdett kéziratokat, reggel pedig dolgozni is bemegy helyettem. És igyekszem minél gyorsabban kipofozni azt a novellagyűjteményt is, amit az elmúlt 10 év terméséből raktam össze, és amit e-állapotban szeretnék átnyújtani nektek, ajándékba, némileg hálából az eddigi lelkes olvasásért. (No persze a kötet nem mindegyik darabjáról jut majd eszetekbe a hála, zsenge korszakomban ugyanis egészen más írói eszmények után koslattam, mint most.)

Könyvhét: szombat éjjel-nappal!

Sebtiben fölvésem ide, hogyan csíphetsz el a Könyvhéten, amennyiben van ilyen szándék.

Dedikálás: SZOMBAT DÉLUTÁN 3-TÓL. Az agavésok a Váci u. 1-nél táboroznak.

Játék: KÖNYVEK ÉJSZAKÁJA - ESTE 7-TŐL DETEKTÍVESDI KÖNYVUTALVÁNYOKÉRT!
Segítségeddel végre megtudja a világ, kik azok a Lappangó Grammárok!

Ne gondolkozzatok sokat, hanem emeljétek föl a feneketeket, és vonszoljátok ki a Vörösmarty térre, hiszen ahogy a tegnap elhunyt legenda, Ray Bradbury is megmondta:
"Ne törd a fejed. A töprengés a kreativitás ellensége. (...) Ne "próbálkozz" a dolgokkal. Egyszerűen csináld őket."

Csináltunk előzetest! (Miután Martin Scorsese nem vállalta.)

Én mondom hangalá.

A borostyán hárfa - részlet

A borostyán hárfa - első fejezet

Bahama, avagy a 'sekély tenger'

A könyvet el kellett engednem (előtte persze összeszámoltam, hányszor olvastam át, miután befejeztem - hatszor, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz benne hiba, ember tervez, Isten meg összezavarja). Egy ideális világban, ahol az ember rendes bestsellerszerző, könyvekből él, van egy diszkrét és szorgalmas titkárnője, szóval bármelyik angolszász chicklitszerző ilyenkor dőlne hátra, és utazna el a Bahamákra a könyvbemutatóig.

Nem panaszkodni akarnék, jól viselem én a zsizsegést (interjúk, események, cikkek, trailer, utósimítások stb.), de azért a Bahamák, az nem lenne rossz. (És itt most nem egy Kozsó által gründolt lányegyüttesre gondoltam.)

Van interjú a Kötve-fűzve blogon, lesz a Molyon és a Class FM-en, a könyvtrailer is lassan élesedik (én vagyok benne a narrátor, és vagy 15 kilót híztam, amikor a hangmérnök azt mondta, "jó volt, úgy értem, színészileg", bár lehet, hogy csak haza akart menni hamarabb, teljesen mindegy), és lehet már előrendelni a Hárfát mindenféle könyváruházakban. Ami még fontosabb (és mindenképpen be kell írnotok a naptárba!), hogy június 9-én dedikálás, június 15-én este pedig könyvbemutató lesz, ide oldalra kivéstem mindkettőt, van hozzá (kattintsatok oldalt) Facebook esemény is, lehet ikszelni.

Nehézséget momentán csak az jelent, hogy egyszerre töröm a fejem Dávid Veron következő kalandján, egy másik regénysorozaton, egy novellacsokron, miközben (teljesen más témában) egy forgatókönyvön is dolgoznom kell. De a nyafogásnak sajnos egyáltalán nincs létjogosultsága, mert hát ebbe az egészbe én másztam bele, önként és dalolva, és (pssszt!) igazából élvezem.

Ilyen a kabátkája

ITT! MOST! ELŐSZÖR!
(De nem kizárva, hogy még megváltozhat.)