A tetemes időűr (<- futurista krimi címe), ami két bejegyzésem között tátong, nem jelenti azt, hogy a mellékelt fotóhoz hasonlóan csak csüngök a fán, sőt, inkább azt jelzi (a valósághoz már-már hűen), hogy szokásomhoz híven finoman túlméreteztem a képességeimet, az időmet és a szorgalmamat, és önként magamra ejtettem pár útba eső feladatot.
Először is, még áprilisban szembejött egy forgatókönyv-pályázat, aminek következtében mostanra be kellett volna fejeznem egy forgatókönyvet. Ez majdnem sikerült is (főleg, hogy a történet kikovácsolásában jelentős segítséget kaptam, ami azért is bőven elkelt, mert inkább csak tanulom ezt a filmes szöszölést, mintsem rutinosan művelem). Aztán folyamatosan igyekszem visszaépülni a történésztársadalomba, amihez megint csak nem elég a pillarebegtetés (ráadásul ez utóbbi nem kifejezetten az erősségem), tehát marad a hagyományosabb módszer: a kutatás, olvasás és tanulmányírás.
Ez a kisebb kupac agymunka-málha természetesen nem akadályozott meg abban, hogy ne törjem a fejem a következő Veron-sztorin, no meg egy veronmentes sztorin is, de nem állítom, hogy sok időt meg energiát hagyott rá. (Igen, az állásom is megvan még.) De a további nyavalygások megelőzése okán igyekszem minden hullaérzésemet az allergiára és egy 3 napos konferencia utáni kialvatlanságra hárítani.
Mert egyébként úgy tűnik, A borostyán hárfát sokan szívesen olvastátok el, mi több, ezt sokan le- és megírtátok, és ennél jobb aligha történhet egy könyvvel, áttételesen pedig az írójával. Szóval igyekszem inkább erre gondolni, amikor az jut eszembe, hogy szeretnék egy olyan berendezést, ami nemcsak arról gondoskodik, hogy 24 órán át zavartalanul szuszogjak az ágyamban, hanem befejezi a megkezdett kéziratokat, reggel pedig dolgozni is bemegy helyettem. És igyekszem minél gyorsabban kipofozni azt a novellagyűjteményt is, amit az elmúlt 10 év terméséből raktam össze, és amit e-állapotban szeretnék átnyújtani nektek, ajándékba, némileg hálából az eddigi lelkes olvasásért. (No persze a kötet nem mindegyik darabjáról jut majd eszetekbe a hála, zsenge korszakomban ugyanis egészen más írói eszmények után koslattam, mint most.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése