Ezt dógozom mostan

Néha úgy sajnálom, hogy nem kézművesszappan-főző, latte artist vagy fitneszaddikt influenszer vagyok, mert hát mennyivel látványosabban meg tudnám mutatni, mivel foglalkoztam az elmúlt hónapokban (és még fogok is, míg nyár a nyár).

Ezzel.

Egy átlagos hétvégém

Rajzolhatnék ide szomorú szmájlit is, de hazudnék. Ha a valósághoz szeretnék közelíteni, akkor sormintát szőnék az egyenes és a mosolygós szájú szmájliból ("mosifej", mondaná a bakfis Kazinczy).

Arkangyal ősszel

Rövid státuszjelentés:
- nyár végén megírtam egy történelmi dokumentumfilm-forgatókönyvet ("Nők a front mögött" címmel, ebből könnyen kitalálhatod, miről szól);
- most egy vígjáték-forgatókönyv előmunkálatain dolgozom másodmagammal;
- leadtam egy töris szaktanulmányt, egy másikat be kéne sürgősen fejeznem, egy harmadik megjelent szeptemberben, ebben itt:

- volna egy kis levéltáraznivalóm Pesten, Szegeden és Szabadkán, a logisztika még számomra is rejtély (az ok egy történelmi kisregény meg egy régóta érő századfordulós-bácskaiemberes monográfia);

- mindeközben ilyen-olyan pályázatokkal és munkákkal igyekszem megteremteni az életem anyagi feltételeit.

Kábé ennyi. És veled mi van?

(Ja, és nemrég leterített pár napra egy orbitális megfázás, de aki hasonló cipőben jár, annak üzenem: VAN REMÉNY! Nálam a forralt bor volt az extra gyógyír, tartok tőle, hogy az optimizmusom forrása sem más.)

Jekatyerina Sztahanova

Van a közösségi oldalaknak, különösképpen a Facebooknak egy olyan hallgatólagos szabályuk, hogy az ember (pl. én) leginkább a sikereit plakátolja ki, na meg a mások botlásait, persze ez utóbbi valamilyen szinten szintén személyes sikerként könyvelendő el (értsd: "én sokkal okosabb vagyok, mint ezek").

Az alábbi poszt félig sajnos ezeknek az öndicsőítő tirádáknak a sorába tartozik, mivel arról számol be, ún. irodalmilag miket műveltem a 2014 februárjától idén februárig terjedő időszakban, beleértve ebbe drámákat, forgatókönyveket, regényeket. ÁMAZONBAN! vegyük figyelembe, hogy a) irodalmárkodni önmagában nem erény b) nem tudom, soknak számít-e a prezentált termés, szerintem valahol középtájon van, nálam sokkal sztahanovistább árnyalatú termelőerők is működnek a magyar szövegipar dűlein c) a lenti szövegdarabok jó része úgy készült pályázatokra, hogy végül nem lesz/lett belőle semmi. Az utóbbit nem annyira nyafizás gyanánt mondom, mert ebben az iparágban a semmi is valami, úgy értem, ilyen-olyan haszna mindig van, ha dolgoztatom a fantáziámat és a mondat- és történetszerkesztő, ööö, szerveimet.

Szóval ezek itt mind különböző darabok, forgatókönyvek, regények részletei (1-1). Amit nem mellékeltem, az egy jeligés pályázatra készült 60+ oldalas munka, ahol még nem volt eredményhirdetés, no meg az a 6-7 filmszinopszis, amelyek többsége elakadt valahol. Ja, és a novellák sincsenek itt, de azokból volt vagy másfél, szóval csak reszli az.

A lényeg, hogy némileg illusztráljam, mi zajlik a háttérben, miközben az előtérben 1 db megjelent regény, 1 db pályázaton támogatott hangjáték és 1 db szintén támogatott tévéfilmes forgatókönyv látszik, amennyire látszik. A tanulság röviden: gyakorlat teszi az élmunkást :) Valamint hogy a megvalósult kreatív munka mögött mindig van egy halom kudarcélmény, amivel az embernek (pl. nekem) lelkileg és/vagy anyagilag meg kell birkóznia.

Az áldozat javában gépelt, amikor...

Az semmi, hogy javában írom a negyedik Dávid Veron-történetet, de lassan kezdek belejönni is. Ami persze nem jelenti, hogy ne találnám az idő nagyobbik részében borzalmasnak, amit eddig írtam, ezt viszont már megszoktam, általában addig tart, amíg a történet feléhez nem érek.
Önfegyelmi okokból nem a saját íróasztalomnál írok, hanem MUTATOM, hol:

Drukkoljatok, hogy ne keverjem Veront valami bődületes marhaságba - bár az már most biztosnak látszik, hogy ezúttal több ponton is szokatlan fordulatok fognak bekövetkezni... (folyt. köv.!)

Ó, és persze ha van pár ráérő percetek, gyertek ide regényekre tippelni egész adventben!

Kikalimpálás

 A tetemes időűr (<- futurista krimi címe), ami két bejegyzésem között tátong, nem jelenti azt, hogy a mellékelt fotóhoz hasonlóan csak csüngök a fán, sőt, inkább azt jelzi (a valósághoz már-már hűen), hogy szokásomhoz híven finoman túlméreteztem a képességeimet, az időmet és a szorgalmamat, és önként magamra ejtettem pár útba eső feladatot.

Először is, még áprilisban szembejött egy forgatókönyv-pályázat, aminek következtében mostanra be kellett volna fejeznem egy forgatókönyvet. Ez majdnem sikerült is (főleg, hogy a történet kikovácsolásában jelentős segítséget kaptam, ami azért is bőven elkelt, mert inkább csak tanulom ezt a filmes szöszölést, mintsem rutinosan művelem). Aztán folyamatosan igyekszem visszaépülni a történésztársadalomba, amihez megint csak nem elég a pillarebegtetés (ráadásul ez utóbbi nem kifejezetten az erősségem), tehát marad a hagyományosabb módszer: a kutatás, olvasás és tanulmányírás.

Ez a kisebb kupac agymunka-málha természetesen nem akadályozott meg abban, hogy ne törjem a fejem a következő Veron-sztorin, no meg egy veronmentes sztorin is, de nem állítom, hogy sok időt meg energiát hagyott rá. (Igen, az állásom is megvan még.) De a további nyavalygások megelőzése okán igyekszem minden hullaérzésemet az allergiára és egy 3 napos konferencia utáni kialvatlanságra hárítani.

Mert egyébként úgy tűnik, A borostyán hárfát sokan szívesen olvastátok el, mi több, ezt sokan le- és megírtátok, és ennél jobb aligha történhet egy könyvvel, áttételesen pedig az írójával. Szóval igyekszem inkább erre gondolni, amikor az jut eszembe, hogy szeretnék egy olyan berendezést, ami nemcsak arról gondoskodik, hogy 24 órán át zavartalanul szuszogjak az ágyamban, hanem befejezi a megkezdett kéziratokat, reggel pedig dolgozni is bemegy helyettem. És igyekszem minél gyorsabban kipofozni azt a novellagyűjteményt is, amit az elmúlt 10 év terméséből raktam össze, és amit e-állapotban szeretnék átnyújtani nektek, ajándékba, némileg hálából az eddigi lelkes olvasásért. (No persze a kötet nem mindegyik darabjáról jut majd eszetekbe a hála, zsenge korszakomban ugyanis egészen más írói eszmények után koslattam, mint most.)