BARÁTH KATALIN KÖNYVEI: részlet

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: részlet. Összes bejegyzés megjelenítése

kedd

Ha nem tudod, tetszene-e, olvass bele!

AKI GRÓF ÚR AKAR LENNI, első fejezet:

https://issuu.com/gabokiadocsoport/docs/km_akigrofur_belelapozo

csütörtök

OLVASS BELE: az új regény első 24 oldala

Baráth Katalin: Afázia by AgaveKonyvek

szerda

Az új regényből 5.

Még egy bekezdésnyi ízelítő.
Valamint: kívánom, hogy 2015-ben az ideinél is több megrázó, felmelegítő, fejbevágó, megindító, vidámító, kalandteli, érzelemdús és fordulatos olvasmányra találjatok!

"Feljöttem a szobába, és megkerestem a fotót rólad, tudod, azt, amelyiknek a felét letépted és kidobtad, még mielőtt bárki, akár én is láthattam volna. (Én azért sejtem, ki hiányzik arról a képről.) Odavittelek a pislákoló villanykörtéhez, és alaposabban megnéztelek. Persze fiatalabb is voltál a fotón, mint most, nem kell hozzá tükör, hogy feltűnjön. Mégsem ez az igazán mellbevágó különbség. A képen fáradt vagy, a hajadat frissen nyírták katonásra, válladon valami puska, az öveden, külön tokban öles rohamkés. Akár egy fiú, aki túl korán lépett a seregbe, és húszas évei végére a borzalmak avatták volna az ezredesükké."

A kép forrása

kedd

Az új regényből 4.

"Csak állok a Dunánál, az összpontosítás, tervezgetés vagy aggodalom legkisebb igénye nélkül rugdosom a betondarabokat. (A frankoteuton adminisztráció, úgy látszik, soha nem akar sort keríteni a rakpart újjáépítésére, talán mert emlékeztetni akarnak, milyen pusztításra képesek a bombázóik.) Nehéz elképzelni, hogy itt valaha autók tülköltek-pöfögtek, és a pestiek nem az olcsó, benzinmotoros dereglyékre ugrottak föl, ha dolguk akadt északon vagy délen. Nem vagyok egyedül, mások is megragadják az alkalmat, hogy metsző hidegben kisétáljanak a folyóhoz, arcukat a felhőtlen őszi ég felé fordítsák, és pislogjanak a szürkésbarna hullámokon megcsillanó fényben."

A kép forrása

hétfő

Az új regényből 3.

"Valahol valaki Loutain vezérkarában, Gombos Kirov tanácsadói vagy Gustafsson Juszef háziimámjai között csak arra vár, hogy közvetlen összetűzésbe kerüljek a hatalommal, összeugorjak egy adóellenőrrel, visszapofázzak egy Proos-féle őrvezetőnek, kihalásszák a csempészeimet a dunai választóvonal vámosai, és akkor, akkor állami használatba vesznek. Vagy nem tudom. De várnak valamire, bárcsak tudnám, mire. Addig nem tehetek mást, csak várok. Úgy, ahogy ők, türelmesen, meghúzódva a hatalmasok árnyékában."

A kép forrása

vasárnap

Az új regényből 2.

"Később persze belejöttem a várakozásba, talán túlságosan is, egész filmeket játszottam le a koponyámon belül, és valamiért mindegyikben szerepelt egy nő, mentazöld, kinyúlt pulóverben, derékig érő haját hátra veti, ahogy az asztal fölé hajolt, és akkor, egész finoman megmozdul az a karcsú, de erős ín a nyakán, rám néz, és biztos, hogy mosolyogni akar, de ilyenkor mindig történik valami a filmben, össztüzet vezényel egy norvég lovassági százados, Zsiga meglök, hogy induljak, most nem figyel a turulos házhoz kirendelt őr, vagy éppen csak felbukkan az a Célpont, nem is kell tudnom, kicsoda, sőt jobb is, ha nem tudom, csak lélegezz egyenletesen, és célozd meg a homloka közepét. Ilyenkor véget ér a film, a zöld pulóveres nő szétfoszlik. Bárcsak emlékeznék rá."

A kép forrása.

(Még újévig csepegtetek ilyesmit...)

szombat

Az új regényből

"A szuzukit, ahogy mindig, most is a földalatti járatában parkoltam le, az Operánál (elnézést, a Győzelmi Múzeumnál) hajtottam le, és úgy emlékszem, majdnem középen, az Oktogonhoz talán kissé közelebb találtam helyet. Odadobtam ötven centet Köpetnek, tartsa távol a sorstársait. Ahogy kikísért a beomláshoz a Jókai utcánál, feltűnt, mintha kevesebben követnének a sötétben. Megfordult a fejemben, talán mégis igaz lehet a híresztelés, hogy a francia diplomatagyerekek lejárnak lövöldözni a metrólakókra."