hétfő

Nyár könyvvel

Köszönöm, Kriszta, Boginyuszi, Zsuzsi és Medlájn! Nehéz elhinni, de nem kényszerítettem őket.
(Ha van még, a feketezongora@freemail.hu címre küldhető bátran.)










szerda

Innen-onnan

A frissen megjelent Hamu és Gyémánt magazint a szerkesztők szinte teljes egészében a kriminek szentelték. Számos Agave-vonatkozású cikk között találhattok egy összefoglaló-bemutató írást a magyar irodalmi detektívekről, köztük Veronról (Cserkuti Dávid illusztrációjával). Az 58. oldalon pedig közre merték adni egy novellámat is, amit egy előre megkapott fotó alapján kellett írnom - egész más lett, mint amit megszokhattatok tőlem.



(A magazinban szereplő fotóm alapján pedig továbbra sem fogtok fölismerni az utcán, és ez inkább a ti szerencsétek. :))

Illetve itt meghallgathatjátok azt a szokásos hebegést is, amit a telefoninterjú-felkérések váltanak ki belőlem. Ha jól emlékszem, a következő Veron-regényről is motyogtam valamit.


Interjú Baráth Katalinnal @ InfoRádió, 2011-07-19 by agavekonyvek

Új kör

Bár regényeim alantas műfajához igencsak illene, nem hunytam el, mint arra a hosszú hallgatásból következtetni lehetne. Egy ideig persze semmi kedvem nem volt egy bekezdésnél hosszabb szövegeket írni (nem is írtam, kivéve a Hamu és Gyémánt magazin most megjelenő krimiszámába egy rövidke történetet - ebben a számban egyébként sok szó esik Veronról és Gordon Zsigmondról is), de ez a halvány undor már elmúlt. Elmúlt az a kísértés is, hogy A türkizkék hegedűről írott kritikákat rendre fölkutassam, különösen mert annyira ellentmondanak egymásnak, hogy aligha tudok belőlük tanulni.

Nemrég elvonatoztam a tengerpartig. (Utoljára két regénnyel ezelőtt ért ennyi napsütés.) Magammal vittem egy füzetet és egy csomó tollat mindenféle színekben (egy toll nem toll, már Homérosz is megmondta), és amikor a sósságom elérte a heringfokozatot, úgy tűnt, nem okozok helyrehozhatatlan sérülést az agyamban, ha a fejemet gondolkodásra adom (nem, nem ismerem a véletlen képzavar fogalmát). Mivel a kitalálás olyan tevékenység, aminek nehéz megálljt parancsolni, be kell vallanom, hátizsákomban a következő Veron-történet szinte kész vázlatával futottam be a Déli pályaudvarra. Még le kell gépelnem, betömnöm a logika kátyúit, no meg jóvá kell hagyatnom a szerkesztőmmel is, de A lángvörös tuba / szivárványos tangóharmonika / ibolyaszín vadászkürt (nem, nem gondolom komolyan, még mielőtt) szereplői már riasztó elevenséggel járnak-kelnek a fejemben - és újra Ókanizsa sárlepte utcáin.

U. i.: Közben kísérletezgetek valami mással is (szintén betű).