szerda

Új kör

Bár regényeim alantas műfajához igencsak illene, nem hunytam el, mint arra a hosszú hallgatásból következtetni lehetne. Egy ideig persze semmi kedvem nem volt egy bekezdésnél hosszabb szövegeket írni (nem is írtam, kivéve a Hamu és Gyémánt magazin most megjelenő krimiszámába egy rövidke történetet - ebben a számban egyébként sok szó esik Veronról és Gordon Zsigmondról is), de ez a halvány undor már elmúlt. Elmúlt az a kísértés is, hogy A türkizkék hegedűről írott kritikákat rendre fölkutassam, különösen mert annyira ellentmondanak egymásnak, hogy aligha tudok belőlük tanulni.

Nemrég elvonatoztam a tengerpartig. (Utoljára két regénnyel ezelőtt ért ennyi napsütés.) Magammal vittem egy füzetet és egy csomó tollat mindenféle színekben (egy toll nem toll, már Homérosz is megmondta), és amikor a sósságom elérte a heringfokozatot, úgy tűnt, nem okozok helyrehozhatatlan sérülést az agyamban, ha a fejemet gondolkodásra adom (nem, nem ismerem a véletlen képzavar fogalmát). Mivel a kitalálás olyan tevékenység, aminek nehéz megálljt parancsolni, be kell vallanom, hátizsákomban a következő Veron-történet szinte kész vázlatával futottam be a Déli pályaudvarra. Még le kell gépelnem, betömnöm a logika kátyúit, no meg jóvá kell hagyatnom a szerkesztőmmel is, de A lángvörös tuba / szivárványos tangóharmonika / ibolyaszín vadászkürt (nem, nem gondolom komolyan, még mielőtt) szereplői már riasztó elevenséggel járnak-kelnek a fejemben - és újra Ókanizsa sárlepte utcáin.

U. i.: Közben kísérletezgetek valami mással is (szintén betű).

4 megjegyzés:

Ditja írta...

hazaértem után röviddel végre kezemben A Második... ma még nem jöttem ki igazából a szobámból... az ágyamból... Anya tudja, hogy jár nekem egy nap "Baráth Katalin", mert letehetetlen... köszönöm... ismét... később majd a blogomon is...
lelkes Olvasód, Judit

Pikszi írta...

Nagy öröm nekem ezt olvasni, tényleg, minden sablonos köszönetnyilvánítási kötelességtől mentesen mondom.
Ettől van értelme az egésznek.

Joeymano írta...

Ó, köszönjük a vonatnak, amelyik lerepített téged a tengerhez és vissza is hozott, és még ihletet is adott.:)
Sok kitartást az íráshoz, én biztosan olvasód leszek, maradok.:)

Pikszi írta...

Azért meg ne esküdj rá. :) De köszönöm szépen a kitartást.