A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kritika. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök

ÉS-KVARTETT AZ AFÁZIÁRÓL OKTÓBER 27-ÉN

Bár A borostyán hárfáról annak idején ugyancsak volt ÉS-kvartett - ez az Élet és Irodalom immár sokéves kritikai beszélgetéssorozata -, nem gyakori, hogy nem az ún. szépirodalom ("literary fiction") műfajából választanak tárgyat. Ilyen esetben az is érdekes, mennyire működnek a bevett elemző eszközök, vagy másfajta elemzési keretet kell választani a tartalmas beszélgetéshez. De én csak nagyon távolról figyelek, mert olvasóként kellemetlennek érzem, ha a szerző a nyakamban liheg. (Még ha épp hülyeségeket beszélek is, amit próbálok kerülni, csak nem mindig sikerül :))

https://www.es.hu/esemeny/es-kvartett.html

https://www.facebook.com/events/450113232997105


péntek

Az ARKANGYAL ÉJJEL az Élet és Irodalomban

Igaz, nem először, de legutóbb vagy öt éve történt hasonló, és ez olyasvalakinek, aki nem toporog a kortárs irodalom arcvonalában (vö. én), mindig örömteli meglepetés.

Olvasható: a ma megjelent nyomtatott lapban / egy rövid reklám megtekintése után online ITT.



vasárnap

TOP 5 MAGYAR KRIMI

Mindig tudtam, hogy inkább dídzséznem kéne. De már annak sincs értelme, amióta megszűnt a Cool List Hungary... Talán egy mindenmentes harapkuckó, talán még az.*
https://www.kortarsonline.hu/aktual/top-5-magyar-krimi.html

*Régóta próbálok érzékeny művésznek tűnni, remélem, már látszik a rutin!

hétfő

Arkangyal: friss interjúk, ajánlók

Aki még nem tudja eldönteni, neki való olvasmány-e az Arkangyal éjjel, az böngésszen bátran az alábbiak közt, mind friss infóval van tele.


Interjúk:

Könyves Blog:
http://konyves.blog.hu/2016/06/13/barath_katalin_nincs_olyan_jo_kedvem_mostanaban_hogy_aranyoskodjak
Ekultura (videó, közvetlenül a máris legendás nagy könyvheti zuhé után):
https://www.youtube.com/watch?v=KmhxyPtXttM
Corn & Soda:
http://cornandsoda.com/arkangyal-ejjel-interju-barath-katalinnal-uj-konyve-kapcsan/

Kritikák (egyelőre csak nyomtatásban): Könyves Magazin 2016/3, Élet és Irodalom 2016.06.10.
Ajánló: http://nol.hu/kultura/a-konyvheti-valasztek-kritikus-szemmel-1619339

Még a megjelenés előtt több könyvesblogger volt olyan kedves, és a könyvheti listájára fölvette a könyvet. Ezeket a linkeket a Facebookon folyamatosan közzétettem - és köszönöm az érdeklődést, remélem, az Arkangyal nem okoz majd csalódást :)

péntek

Olvastam! Könyvet!

Azoknak, akik valamelyest jártasak az angol nyelvű kortárs irodalmi életben, Gillian Flynn neve aligha kerülte el a figyelmét. Az amerikai írónő már az első regényével (Sharp Objects, 2006) bezsebelte a két legfontosabb angolszász krimidíj egyikét, a britek által osztogatott Dagger Awardot, a másik szakmailag igencsak mérvadó elismerésnek, az amerikai Edgarnak pedig a döntőjébe szavazták be. (Az utóbbit épp a minap nyerte el a Holtodiglan elől Dennis Lehane a Live By Nighttal.) Második krimijét, a Dark Placest a Publishers Weekly 2009 legjobb könyvei közé sorolta. No és persze mindhárom regény filmjogai elkeltek már.

Az ő HOLTODIGLAN (Gone Girl) című regényéről írtam a Geekblogra.

csütörtök

A jámbor kritikus legendája

"Miért nincs ma Magyarországon értékelő irodalmi kritika?", kérdezi a Szépirodalmi Figyelő 2012/1. száma "az irodalmi nyilvánosságot jól ismerő, a fenti értékeléssel és a benne rejlő előfeltevésekkel nem feltétlenül egyetértő irodalmárokat", vagyis nem engem, az irodalmi nyilvánosság alkonyzónájában tenyésző ponyvacsiholót. (Amivel semmi gond, én sokkal szívesebben csiholok, mint megmondok.)

Erről eszembe jutott, hogy a magam szemszögéből nézve milyen értelmetlennek tűnik a kérdés. Az én nevem alatt megjelenő szövegek igazán nincsenek híján az ún. "értékelő irodalmi kritikának" (amennyiben persze az irodalmiság jelzőjét a szórakoztatónak bélyegzett/elismert történetekre is jóindulatúan kiterjesztjük). Az az előfeltevés, hogy az irodalmárok túlságosan szeretik vagy félik egymást a konkrét, urambocsá' negatív értékítéletek kimondásához, az alkonyzónára egyáltalán nem igaz. A tapasztalat ráadásul azt mutatja, minél körülírhatóbb ponyvairodalmi ambíciói vannak egy szépirodalmi kritikában otthonosan ficánkoló ítésznek, annál inkább hajlamos nemcsak megcsáklyázni a kortárs ponyvát (jellemzően a fiktív természetű szövegvilágból kimazsolázott tények tudományos pontosságát kifogásolva), de akár normatíve meg is szabni annak a helyes! tematikus vagy stilisztikai választékát.

Amiből egyelőre két igazolhatatlan és tökéletesen mellékes következtetést vonok le:

1. A főállású kritikus se nem eléggé fél a ponyvaszerzőtől (és udvarától, akartam írni, de ilyen őneki szerencsére nincsen), se nem eléggé szereti ahhoz, hogy rá való tekintettel lecsendesítené esetleg háborgó kritikusi indulatait. (Ahhoz meg túlságosan jóhiszemű vagyok, hogy a ponyva vs. szépirodalom piaci jelenlétének mértéktelenül igaztalan arány-eltéréseit sejtsem az időnkénti ajakbiggyesztések mögött.) És ez így van rendjén.

2. Az értékelő kritika hiányának okait firtató kérdező maga sem érzi az irodalomhoz tartozónak az alkonyzóna egyre szaporodó szövegtermését, így aztán észre se veszi, hogy mennyire értelmezhetetlen a kérdés innét nézve.

Egyébként a folyóiratbeli megkérdezettek válaszai megbocsáthatatlan sarkítással az alábbiak: a) okos ember nem olvas olyat, ami nem érdekli b) ma nem létezik Magyarország c) nincs pénz d) átpolitizált a légkör.

(Amúgy pl. a januári Holmiban Krupp József elég alaposan elföldelte Grecsó Krisztián legutóbbi regényét, ékesen példázva az értékelő irodalmi kritika létezését.)

vasárnap

A kritikus olvasó

Egy percig se próbálok elfogulatlannak látszani, de akkor is: szeretem, amikor a kritikusok nem titkolják, hogy olvasók is.
Az Új Szónál rögtön kettő ilyen delikvens is van, B. MÁNYA ÁGNES és BENYOVSZKY KRISZTIÁN. (Hát persze, hogy a Hegedűről írtak.)