vasárnap

Ismeretlen Blogger emlékműve

A „ne állj szóba idegennel” szülői figyelmeztetése olyannyira a reflexeimbe ivódott, hogy akkor se kérdezek meg ismeretleneket, hol van a szentendrei skanzen, ha tévutam, teszem azt, a pestszentlőrinci Béke térig vezetett. Mert hát ugye Az Idegen bármikor előveheti azt a kézigránátot.

Minekutána ismeretlenekkel szembeni elvárásaim, mondhatni, ilyetén módon redukáltak, minden kedvességet, ami ismeretlen emberektől származik, megdöbbentőnek találok. Ezért az, hogy könyvesbloggerek szép számban olvassák a könyv kísérleti példányait, sőt, írnak róla (a saját kezükkel!), sőt, szépeket írnak róla!!! (szintén a saját kezükkel), anélkül, hogy közeli rokonaik foglyul ejtésével kényszeríteném őket erre, számomra már-már megrendítő.

Lássuk, kiknek tartozom köszönettel, amiért megemlékeztek A fekete zongoráról, kik azok, akiknek a megállapításait talán még a tökéletesített, kereskedelmi forgalomba kerülő kiadás ajánlóoldalán is idézhetjük majd. (Erről majd Odafönt döntenek, és ha valóban sor kerül rá, természetesen mindenkitől szépen és egyenként kérek engedélyt.)
A sorrend random, és ha bárkit is kifelejtettem volna, kíméletlenül figyelmeztessen.

Nima / Keményfedél

Ugyanitt bónusz a Kortárs magyar írónők bejegyzésben.

Könyvkolónia - 1sx

Cs. P. a könyvmoly

Tessa / Juharfa

Moly

És ami különösen kedves, példány híján a Moly tagjai küldözgetni kezdték egymásnak szerte az országban azt az egyet, amit egy kedves ismerősömnek adtam.

Amit pedig az intézményes irodalom képviselőjeként (személyesen ugyancsak nem ismert) Szilágyi Zsófia írt a Literára. (Álljunk meg egy pillanatra: ez az ember már Móricz Zsigmondról is írt monográfiát!)
Neki különösen is hálás vagyok, hiszen a kritikája nyomán talált meg a kiadó.

Más.
Végre, végre, végre végére értünk a kézirat köszörülésének. Legalábbis egyszer, mert az olvasószerkesztő rundja még csak ezután következik. Az átírás, csiszolgatás önmagában, ha nem is boldogító, de kellemes bíbelődés lehetne, ha nem a munka előtt-után megmaradt időmorzsákból kellene órákat zsákmányolni hozzá. Így azonban talán túl hosszúra is nyúló folyamat kerekedett belőle. A lassúságra a szerkesztő (isten áldja meg aprólékos és helyenként nyilván idegölő munkájáért) szelíden csak a minden levél végén elköszönő fordulatként alkalmazott „várom a folytatást” mondattal utalt.

Viszont: jó hír lehet a regényt korábban kivégzőknek, hogy két novellával is bővül a könyvheti kiadás. Az egyiket minden bizonnyal a blogon már közreadottakból választom (esetleg segíthetnétek, melyiket – nyilván tökéletesített formában). A másik viszont teljesen új darab lesz, most töröm éppen a fejem, miféle kalamajkába keverjem Veront. Jelenleg úgy tűnik, a történet a könyvbeli eseményeket megelőző időkben játszódik majd.

Remélhetőleg legközelebb a borítótervről is hozhatok híreket. (Ugyanis új ruhába öltözik a Zongora, ha még nem említettem volna.) Muszáj lesz, mert a nyomdai határidőig már csak sovány hetek vannak hátra…

7 megjegyzés:

1sx írta...

Éljen-éljen!
Meddig kell a novellák közül választani? El vagyok maradva velük rendesen, de a következő napokban sem lesz túl sok időm.

szamárfül írta...

nahát, megtudtad?
azt hittem vissza fogod vonatni a molyos sz.á.k. példányt..

Pikszi írta...

1sx: örülnék, ha beléjük pillantanál a héten, addig elfoglalom magam a másik novella megírásával.

Szamárfül: figyelemmel követem én az eseményeket a magam árgus szemével. :)

1sx írta...

Ajjaj-ujjajj, igyekszem.

1sx írta...

Azt hiszem, mindent elolvastam. A 200 lóerő nem tetszett. Túlságosan is hamar derült fény a bűntettre. Azt még húzhattad volna. A Mágia rejtélyénél legalábbis egy kis stikliről volt csak szó. Nagy bűntetthez (gyilkossághoz) nagyívű nyomozást szerettem volna. :)
De a legjobban D. Veron apró rácsodálkozásai tetszettek, hogy milyen is az élet a nagy városban.
És szerintem jobban is illenek A fekete zongora függelékeként. Olyan kis naplószerű feljegyzésekbe szedve" a szösszeneteket. Ha újabb bűntettek "kerülnek sorra, akkor az szerintem erőltetetté válik, nem tud versenyre kelni az igazival.
Ha van még a tarsolyban, ne kímélj.

Pikszi írta...

Köszönöm szépen.:) Hm, nehéz helyzetbe hoztál, lévén a könyvbe novella kell, a naplómorzsák kissé értelmetlenek ott (nekik alkalmasabb helyük egy blognál, és április 1. után bővítem is itt a sorukat). Szóval újabb bűntett-sztorikra van inkább szükség, kisebb vagy könnyedebb kifutásúakra - Veron végül is egy amatőr nyomozó, a választott műfajom pedig a krimi, és nem az általános szórakoztatóirodalom. Megfontolás tárgyává teszem a dolgot, és még az is lehet, hogy az egyik novella mégis "általános" lesz, nem krimi.

1sx írta...

Egyébként hogy fogod átkötni a két novellát? Gondolom, előbb A fekete zongora lesz, hiszen az az első nyomozása, a második bűneset pedig a fővárosban. Azt, hogy hirtelen ugrunk ekkora időt, azt majd beleszövöd a második bűntettes novellába? Vagy ezt teszed bele egy köztes "hullamentes" szövegbe?