vasárnap

Újraolvasó: Macskakő 13-23.

Melyben a Kasszakirály minőségi mackóellenes harci eszközökhöz jut (ára: a készítő csak öngyilkosként juthat a csupa szem és fül Dajka vizsgálóbíró tudomására); mutatványostrupp szerveződik, és tesz egy gyakorlókört Keleten, hogy még az ezredévi ünnepélyek előtt elfoglalhassa helyét a Ligetben.


Lassan megbarátkozom a váltakozó léptékekkel, idősíkokkal, azzal, ahogy a mesélő kéretlenül segít értelmezni a századfordulós utcaneveket, és közben félre is vezet, mert a regény megjelenése óta újra változtak ezek a nevek; ami persze csak az alaptételt betonozza be, a hivatalnok-öntudat vakmerő nyelvuralmi vágyairól. És rájövök, hogy ezeket a modern idejű kitéréseket (például a kirándulást a stockholmi unokatestvérhez, Kerstinhez) sokkal jobban viselem most, mint amikor (kb. 20 éve) először olvastam a történetet. Ennek is megvan az egyszerű nyitja: hogy ez is történelmi távlattá alakult. ("Történelmi távlat", mondom 2013-ban a 20 évre, Hegel és a világszellem valahol nagyon röhögnek, én viszont.)

Előkerül a vizsgálóbíróhoz kötötten az a fényképes bűnöző-nyilvántartás is, még keletkezőben, ami aztán aranyban mérhető árú forrássá öregedett az idők során: Dajka, "mintegy ráérő idejét kitöltendő, örökre otthagyja a keze nyomát a kriminalisztika történetén." (81.) Ami a történész nyelvén így hangzik: "A bűnügyi nyilvántartás megalapozása a számos más újítást bevezető, a korrupciós botrányairól és alvilági kapcsolatairól híres Thaisz Elek főkapitányt leváltó Török János nevéhez fűződik." (Perényi Roland: A bűn nyomában, 2012; 66.)

Valamint jegyezzük meg az aszfaltról: "a macskakő ott van alatta a vereség után, mindig ott van alatta, úgy járjál" (66.)



2 megjegyzés:

Névtelen írta...

szerintem nem 20 éve olvastad. úgy emlékszem én adtam a kezedbe a regényt, mondjuk 1999-ben.:-)

KM

Pikszi írta...

Én arra emlékszem, hogy a Macskakőt (követ?) Ottlik adta (virtuálisan) a kezembe. A Cseréptörést viszont biztos, hogy te.
http://www.pim.hu/object.1bb70d37-aba3-4d4e-b79b-8dde59f259b9.ivy

De persze ismerjük az emlékezet korlátait (főleg az enyémet), szóval azért semmire nem esküdnék meg :)