vasárnap

Folytatás

Nem tudom, milyen lehet sorozatot írni, tekintve, hogy én még soha nem írtam. Most azonban, hogy komolyan felmerült ennek a lehetősége, egyszerre tárul elém riasztó és örvendetes perspektíva is. Riasztó, mert egy adott korszakhoz, szereplőhöz, műfajhoz kell hűségesnek lennem éveken át; örvendetes, mert (egyelőre) szeretem ezt a korszakot, szereplőt, műfajt. A sorozatírás legörömtelibb hozadéka azonban maga a lehetőség – hogy alkalmat kaptam bebizonyítani, mi minden rejlik még abban a világban, ami A fekete zongora történetében (remélhetőleg) életre kelt.

Merthogy lesz folytatás. És ez nem puszta távlati terv, hanem annyira konkrét állítás, hogy a történetvázlat már el is készült. Most már csak rajtam múlik, meddig rágom még a századfordulós szakirodalmat, és mikor rémít meg annyira a határidő közelsége, hogy le merjem írni az első sort. Az igazság az, hogy mindig is nagy kampánymunkás voltam, ami azt jelenti, hogy ösztönzőleg hat rám a határidő, és látványos teljesítményre vagyok képes stressz hatására. (Ó, ezt egy percig se vedd dicsekvésnek, kicsit se örülök, hogy így van, jobban szeretnék az időt okosan beosztó, kitartóan dolgozó író lenni, de hát ehhez ki kéne bújnom a saját bőrömből.) Ugyanakkor az is jellemző, hogy sose érzem úgy, már eleget olvastam, eleget tudok, és ideje írni. (Persze ez utóbbit jó adag lustaság is okozza, olvasni ugyanis sokkal könnyebb.)

Összegezve: az a kiadóval közös elképzelésünk, hogy a jövő évi Könyvhéten frissen, festékszagúan ott sorakozik majd Dávid Veron kalandjainak folytatása az Agave standján. Egyelőre azonban még csak egy „Türkizkék hegedű” című mappában gyarapodnak a fájlok, fotók, térképek, jegyzetek stb. (Természetesen egy fia hegedű sem szerepel a történetben, de még bármi előfordulhat.) Annyit mondhatok, Veron ezúttal új társaságban, új tájakon keveredik bele veszéllyel kecsegtető kalandokba.

Mindebből kikövetkeztethető, hogy súlyos őszi és téli hónapoknak nézek elébe, és számos olyan bejegyzéssel fogsz itt találkozni, amiben komolyan fontolgatom majd az emigrációt a Karib-térségbe. Nem fog ártani a bátorítás.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hajrá!


- valamiért a saját nevemben nem tudok kommentet küldeni, macorkis

zakkant írta...

Hatalmas hajrááááááá és kitartást és gratula a folyatás lehetőségéhez (mondjuk úgyis petíció lett volna belőle ha nem írsz folytatást :D )

Pikszi írta...

Ó, köszönöm, kis hajrálányaim. :)

Komaváry írta...

Költözz ki!A Karib-térség nagyon jó! Napfény, pálmafák, kalózok és kókuszdió! Hajrá!

Vagy... öö.. nem ehhez kellett a bátorítás?

1sx írta...

Egy nagy[on önző] hajrá!

Attila írta...

min-dent bele!

Vica írta...

Hmmmm .... én is a büntetőjog rejtelmeibe fogok elmerülni ezekben a csúf (?) téli hónapokban, csak nem egy izgi remekmű, hanem a szakvizsga miatt. Remélem, közben majd tényleg találok itt egy kis lelkesítő muníciót:D

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a múlt héten vett türkizszínű sálam ébresztett rá, hogy ez a kedvenc színem. Kösz, hogy ehhez hűen vásárolhatok majd könyvet is:DDDDD

Pikszi írta...

@Komaváry De, de, erről van szó, mert nem vagyok egy nagyon utazós fajta.

@1sx: Egy nagyon önző "jól esett". :)

Névtelen írta...

Azért gondolj Hajnalra, Szekfűre, Marczalira meg a többiekre is. Szerintem mindig is arra vágytak, hogy regényhős legyen belőlük (: A türkizkék hegedű címbe pedig bele van kódolva a folytatás: Bahama-beige csemballó, Karibi-kéktimpanon, kolerasárga portugál gitár,bolhaszín vuvuizé. Egyszóval hajrá, előfizetési ív aláírva.

Pikszi írta...

Szerintem mindhárom bácsi igen unalmas regényhős lenne.
A címötleteket köszönöm, megvalósíthatónak tűnnek, habár a kolerasárgásat meghagynám Márqueznek.

Csipke írta...

Heuréka! Jó tudni, hogy addig csak pár hónapot kell aludni :)
Majd csak kibírjuk addig!

Pikszi írta...

Kedves Csipke,

egyrészt örülök, hogy várod. Másrészt kissé nyomaszt, hogy az a pár hónap, amennyit aludnod kell a következő történetig, az számomra éppen az ellenkezőjével (kevés alvással) telik majd - ugyanabból az okból kifolyólag.:)

Most szorgos kutatómunkában vagyok, rövidesen beszámolok az eredményekről is. És hogy miként is folyik nálam az ilyesmi.

Csipke írta...

De örök hála érte a jutalmad. Így nem is olyan rossz, ugye ;)