Az arany cimbalom

1914 fullasztó júliusa. A meggyilkolt trónörököspárt már eltemették, a Monarchia belgrádi nagykövete pedig egyre türelmetlenebbül várja, hogy Szerbia válaszoljon az ultimátumra.

A poros bácskai kisváros, Ókanizsa kávéházaiban és kocsmáiban azonban változatlan hévvel pörögnek a pletykás nyelvek, nyílnak-csukódnak a bicskák, a mezőkön suhog a kasza. Így hát alig akad valaki, aki észrevenné, hogy a társaskocsi, amely a szomszéd városba indult, nem érkezett meg. Utasait egyszerűen elnyelte a föld…

Szerencsére az egykori boltoskisasszony és zsurnálhölgy, a minden lében kanál Dávid Veron most is az események közepébe csöppen. Veron, akinek mindennapjaiban A borostyán hárfa hátborzongató történései óta jelentős fordulat állt be, életét kockáztatva próbálja kideríteni, miféle gonosz cselszövény rejlik az utasok eltűnése mögött.

Amikor Veron rájön, hogy a rejtély évtizedekkel korábbra, a könyörületet nem ismerő betyárvilágba nyúlik vissza, még fenyegetőbb veszélybe kerül. Talán már nem is lesz életben, mire a Monarchia és Szerbia békét köt…

Megjelenés: 2014. június 12.

15 perc hírnév

A képen nem annyira elrejtett nyomok azt is elárulják, milyen műsor keretei között. És hogy kedvesen kivasalták a blúzomat (miután én is kivasaltam :))

Operation Danube

"Legendás nyomozók az irodalomtörténetben" című sorozatomat április 11-én egy újabb figurával illik bővítenem:

Tavaszi kiülős

"Odabent, az Emke kávéház fedett termében egy zenekar hangolt. Idekint, a Körös fölött már nem ragyogott a nap, villanyfényben pompázott a Szigligeti Színház. A férfiak nyakából maradék, kihűlt nudliként csüngött alá a meglazított nyakkendő, a nők válláról földre hullott a drága boa. Pedig a tavaszi este barátságtalan hűvösséggel szökött be Várad legvígabb, legélettelibb terére, és a folyó felől be-betörő szél libabőrt borzolt a fehéren felvilágló nyakszirtekre, vállakra, karokra."

(A borostyán hárfa, 316.)

Makulák

Mindig veszítek valamennyit az amúgy se kikezdhetetlen önbizalmamból, amikor visszajön a szerkesztett kézirat. Sajnos ez a veszteség nem örökre szól :)
(Közben a borító is, ömm, faragódik. Faragszik. Vagy valami ilyesmi.)

Veron Zentán

Negyedik kalandja során Dávid Veron (és nem csak ő) az Ókanizsával szomszédos Zentát is meglátogatja (térkép), persze nem annyira idegenforgalmi okokból, inkább mert egy bizonyos illetővel kell találkoznia. Útja során érinti az Eugén szállót is, ami többek közt arról nevezetes, hogy Ferenc József ott lakott, amikor kegyeskedett meglátogatni birodalma e kicsiny szögletét.

A látogatás persze nem hagyta érintetlenül Zentát, ahogy a Vasárnapi Újságból megtudhatjuk:

A király Zentán.
Az összpontosított lovasság egyik nagy gyakorlatának megtartására a hadsereg vezérkara ez idén az 1697. szeptember 11-iki világtörténelmi nevezetességű zentai csatatért választotta, hol Eugen savoyai herczeg oly nagy győzelmet aratott II. Musztafa szultán csapatai felett. Ez a hires csatatér, a hol most folyón való átkelési gyakorlatok történtek, alig egy félórányira fekszik Zenta várostól.
Zenta egészben véve olyan, mint a többi nagyobb alföldi városok. Házai szétszórtan fekszenek, nagy udvarokkal ellátva. A főbb útczákat most a királylátogatás alkalmából mintegy 350 ezer forint költséggel kikövezték, villamos világítással látták el, sőt néhány útcza aszfaltjárdát is kapott, úgy, hogy még néhány nádfödeles háznak is jutott aszfaltos járda.
A királynak az Eugen herczegről nevezett városi nagy vendégfogadót rendezték be szállásul, teljes díszszel. A király ablakai a főtérre néztek, hol alig húsz lépésnyire a szállótól az ősrégi Szentháromság­szobor áll, valami közönséges kőfaragó munkája, de reggelenkint csoportosan zarándokol eléje a vallásos zentai nép. ...

 (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. szeptember 29., ill. OSZK képtár)

Könyvlesben

Gyanútlanul fölszállok a villamosra, erre ez.
(Ilyen még sose történt velem, ezután én is óvatosabban olvasok! És villamosozom!)

Hat év, hat szabály

Igaz, hogy 2008-ban kezdtem írni az első Dávid Veron-történetet, de A fekete zongora legelőször 2009-ben jelent meg, azaz először ekkor olvashatták mások is. Idén minden remény szerint megjelenik a negyedik, címében cimbalmos Veron-krimi is, és mivel jövőre valami mást tervezek (ha egyáltalán valamit), most leszűröm e nagyjából hat év íróskodás már-már előremutató tanulságait.
Íme:

CIMBALOM

Igen, a címszereplő az új Dávid Veronban.
(Mármint nem Batman. Pedig neki is lenne helye benne.)
(És nem is Joshua Webster, a zenész.)

Fülszöveg

Kaptam segítséget a twitteren a negyedik Dávid Veron-könyv fülszövegéhez. Kétségtelen, hogy a bestsellerlista élén fogok landolni!

Tangóharmonika vagy kasztanyett?

Vagy esetleg más?
Megvan az új Dávid Veron-regény címe, és a Facebookon tippelni is lehet a benne szereplő hangszerre, ajándékkönyvért. A jó megoldás rajta van ezen a képen.

Nyomozd ki!

Krimikönyvesbolt-hirdetés: ha meg akarod találni, kövesd a nyomot.
(Tartok tőle, hogy a valóságban nem túl eredményes a hirdetés, de azért szellemes.)

Történelem és kortárs próza

Mi keresnivalója van/lehet a történelemnek a regényben? Erről fognak társalkodni okos emberek meg még én is a Nyitott Műhelyben KEDDEN, ESTE 7-KOR.
Egész pontosan ez a program:

Sorozat indul a Nyitott Műhelyben – minden hónap utolsó keddjén lábjegyzeteket fűzünk irodalmi ügyekhez és művekhez. Nem egyetlen műről vagy szerzőről beszélünk, hanem egy-egy jelenségről, összekapcsolva kortársat és klasszikust, illetve az irodalomtörténészek, szerkesztők, írók és kritikusok szempontjait.
Első alkalommal témánk A történelem szerepe a szaporodó kortárs történelmi regényekben. Vendégeink Baráth Katalin, történész, történelmi krimik szerzője, Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus, és Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó szerkesztője. Az estek háziasszonya Szilágyi Zsófia, irodalomtörténész.

Ég bennem egy kis lámpaláz, mert ezek itten komoly emberek, bár bizakodásra adhat okot, hogy amikor Margócsy tanár úr óráján kb. 15 éve az esett ki a számon egy Jósika-regény kapcsán, hogy tisztára olyan, mint a Gladiátor c. film (mármint nem Margócsy tanár úr, hanem a regény), akkor nem rúgott ki rögtön.

Vigyázz, kész!

A történetnek már egy hete a végére értem, de még mielőtt emberi szem (az enyémen kívül) láthatná, tempósan át szoktam gyalulni az egészet, ez általában azt jelenti, hogy nem sok mondat van, amibe nem nyúlok bele. Ezért aztán meg is csúsztam egy csöppet, pontosabban azért, mert az átlagos Veron-kötetnél (nyomtatásban cirka 300 oldal) 50%-kal hosszabbra nyúlt a sztori, de hát ez van, ha a "történet a történetben" fölépítést választja az ember. (Ezúton is figyelmeztetek mindenkit!) Persze fogalmam sincs, hogy milyen lett, de hát sosincs, én mindenesetre beleírtam, amit akartam :) (Igen, a komornyik a gyilkos már megint, éppen azért, mert már senki se számít rá!)
Miközben én azt remélem, hogy valahogy vissza lehet csalogatni a durva bánásmód miatt emigrált agysejteket, átadom a szót a szerkesztőknek.

Barátom, a helyesírás

Átfuttattam az újabb fejezeteket. Ízelítő a vidám percekből, amelyekkel megleptük egymást a magányos alkotásban soha egyet nem értő társammal, a Word helyesírás-ellenőrzőjével.

Ő nemcsak nem ért egyet velem, de még perverz is:

Alighanem agyamra ment az egyik állandó szereplőm. Ez egy jel, hogy tétessem el láb alól?

Illetve az egyik leggyakoribb üzenet, ami egyben a potenciális sírfeliratom:

Akiknek még 1920-ban is tartott a háború

A szabadkai 86. gyalogezred ("a bácskai fiúk", a magyarkanizsaiak déd- és ükapái) első világháborús története nem egy könnyed matinéolvasmány. Az alábbi csak egy a drámai momentumok közül, és többek között arról tudósít, hogy még 1920-ban is halhattak hősi halált az akkor már nem is létező ezred katonái.

(A következő Dávid Veron-sztori idáig még nem jut el, de a folytatásnak ilyen események adhatják meg az alaphangját.)

Meta

Online is hozzáférhető ez a tanulmánygyűjtemény, amiben összefoglaló jellegű és egyes szerzői műveket is elemző közleményeket egyaránt találhatni. Én a magam természetesen önző módján elsősorban Benyovszky Krisztián cikkét ajánlom, Gender and Genre in the Mistery Novels of Katalin Baráth (a címbe még belefért volna egy Gendarmerie :P), ami tartalmilag röviden ez:

A contemporary Hungarian female crime fiction writer, Katalin Baráth is the topic of the essay, which analyses the relationship between crime fiction and feminism focusing on the characteristic features of the role of female detectives.

Különben:
első ránézésre minden az ún. romantikus műfajra vonatkozó reflexió hiányzik a kötetből, amit én kissé furának találok, mert nem gondolom, hogy csak piaci szempontból megkerülhetetlen ága ez az irodalomnak, főleg, ha az ember tényleg komolyan veszi a saját, gender címszavú teoretikus érdeklődését, pláne ha identitásképzésről van szó.

SELFIE

Alcím: 65 ezer szó.
Készült 2014.01.25-én, zsírkréta, jegyzetlap és háromforintos Nokia készülék segítségével.

Legendás nyomozók a magyar irodalomtörténetben

#magyarkultúranapja2014
(Avagy ha nincs magyar krimitörténet, majd csinálok én :))

Bocs, fáradok